Nem tudom mit tegyek? Apu nem enged elköltözni itthonról felnőtt létemre.

Hát kérdező tedd össze a két kezed, hogy olyan párod van, aki kitart melletted annak dacára, hogy 3 év alatt sosem aludtatok együtt. Erre azért tuti volt már igény, és itt nem a szexre gondolok, mert azt megoldja az ember, de az nonszensz, hogy huszonéves párnak beszabályozza bárki, mikor alhatnak együtt. Jól gondold meg miképp döntesz. Ha sosem vállalod fel a konfrontációt, evvel rögzítesz egy nagyon hibás konfliktuskerülő magatartást(bár ezt szerintem már megtetted), ami a későbbi életed során is csak hátrányos helyzeteket teremt. Nem rendeleheted alá magad ilyen mértékben felnőtt, önálló emberként, senki akaratának sem az ég egy adta világon. Hidd el, később is munkában, magánéletben előjön ez a halogatós módszer. jelen esetben avval magyarázod, hogy mégiscsak a szüleid, stb,. de akkor mondok egy szélsőséges példát és evvel nem jósolni akarok, csak szeretném, ha értenéd, kivülállóként mi látszik, miben vagy benne. A példa pedig, hogy a bántalmazó kapcsolatokban élő, azokat sokáig elszenvedő, azokból kilépni kénytelen nők döntő többsége, gyermekként vagy a leválás során elszenved érzelmi zsarolást, lelki terrort stb...valamelyik szülőjétől, megtanulja a végtelenségig kitolni a tolerancia-küszöbét (pont azért, mert családon belül szenvedi el mindezt, olyasvalakitől, akit szeret, ergo számára folyamatosan mentséget keres), ezért az életben később is hajlamosabb lesz alárendeltebb viszonyrendszereket kialakítani maga körül, vagy ha ezt nem is teszi, a valós figyelmeztető jeleket nehezebben ismeri fel a későbbiekben. Hisze egy egészséges kapcsolatrendszerben felnövő egyénnek szálka lehet egyből bármi, ami egy ilyen egyénnél gerenda a szemben, ám mégsem lép. Ne keress mentségeket, mert nincsenek. Pakolj és menj el, költözz el, hagyjál számára időt, aztán ha lenyugodtak a kedélyek, akkor beszéljéták át és meg. Gondolj arra, hogy bármilyen felfogása, elképzelése is van a jövődről, Te nem vagy a tulajdona, akivel rendelkezhet, ha pedig a szeretet megvan, ahogy állítod, akkor nem hoz olyan helyzetbe téged, ami számodra ennyi kínnal és szenvedéssel jár. Aki szeret, az elenged, pláne a gyerekét, a szeme fényét, aki ilyen szinten terrorizál, manipulál, az mindent csinál, de nem őszintén szeret. Ő birtokol és szerepeket kioszt, de semmiképp sem utat egyenget és támogat, márpedig szülőként ez az elsődleges feladata, az önzetlen, feltétel nélküli szeretetről nem is beszélve.

Apád beteg,te költözhetsz nyugodtan.Én nem elköltöztem hanem konkrétan elköltözött mindenki mellőlem.Szüleim elváltak,nővérem férjhezment.16éves korom óta magam látom el és tartok fent egy házat.Na ez a másik véglet...suli mellett tanultam amíg bírtam.Legalább az érettségi megvan.Diákmelóból fizettem mindent,rezsit,kaját,ruhát,tanszert.Annyi segítségem volt hogy a családi házban maradtam,így legalább albérlet nem volt.Viszont 16évesen jobb szerettem volna kortársaimhoz hasonlóan szórakozni,és nem "felnőttként" talpon maradni és nem éhendögleni. Azóta van férjem nekem is,nem happy az életem,de másnak még ilyen se jutott. 27N

Házasodjatok össze, úgy nem tud belekötni hogy miért költözöl el. Igen, részben ez érdek házasság, ami nem a legromantikusabb dolog a világon, de talán így megúsznád hogy agyonverjenek, kitagadjanak.