Van olyan akivel nagyon rosszul bántak a szülei vagy csak az egyik? Mi volt a legdurvább amit elkövetett? Felnőtt korára hogy alakult az élete, sikerült feldolgozni a lelki sérüléseket?

Kinek mi számít durvának...

- amikor a saját anyám egészséges BMI indexszel elkezdte, hogy hova hízol már, te hájas disznó

- amikor apám úgy elvert a telefonkönyvvel, hogy hosszúujjúban járhattam 30 fokban suliba, mert tiszta kék-zöld volt a két karom... és ezt azért, mert megmondtam kulturáltan, hogy szeretém végginézni a délutáni sorozatot, mielőtt nekiállok tanulni (13 évesen)

-hogy öcsémmel kivételeztek... ez olyan, hogy sok kicsiből összeáll a nagy rossz érzés...

Még nem dolgoztam fel teljesen, de tudatosan küzdök. Sokáig nem mertem megmondani senkinek sem a véleményem, mert otthon, ha nekem volt igazam, akkor is bocsánatot KELLETT tőlük kérnem, és bennem volt az, hogyha azokkal is, akik állítólag szeretnek, akkor milyen jogon mondom meg a véleményem egy "idegennek"... emiatt többször is megszívtam életemben.

Engem csecsemőkorom óta bántalmaznak.

Csak egypár:

-Anyám 3-4-5 éves koromban ugy ébresztett hogy addig vert a jo nagy fakanállal amig fel nem keltem(jopárat el is tört rajtam)

-Apám jól lelocsolt a kerti slaggal jo hideg vizzel tavasszal majd ugy elgyepált a slaggal mint egy korbáccsal. Kb. 6-7 éves voltam

-A fürdőben véletlenül leejtettem egy muanyag poharat, aminek nem lett semmi baja, ezért anyám jo alaposan elgyepált

-Apám benyomta a fejem a zuhany alá, de sajnos nem fulladtam meg

-A legdurvább: Ekkor még ovis voltam: kb 4-5 éves: ANYÁM ELKAPTA HÁTUL A FEJEM ÉS erőböl nekivágta az ajtófélfa élébe. A fejem behasadt a homlokomon kb 5 cm hosszan fuggolegesen, aminek még ma is kivehető a helye, egy kis vályat szeruseg, pedig már el tel 10 év.

-Meg ugy általában mindennap, éppen amikor ugy volt kedvük akkor jol kiporoltak.

-Meg arra neveltek hogy akkor se beszéljek ha kérdeznek

#4 Hány éves vagy most? Milyen a kapcsolatotok?

Szívem szakad meg mikor ilyeneket olvasok. Nekem is kis gyerekeim vannak, sose tudnám így bántalmazni őket :'(

Engem nem csak fizikailag bantalmaztak.

A serdülökorom ota jarok puposan, nem merem magam kihuzni.

Az önbizalmam a melyponton volt.

Olyan agymosason vittek vegig, hogy magam is elhittem, hogy en vagyok mindennek az oka.

Az összes serelmet amit a "szüleim" altal kellett elviselnem, valahol a tudat alatt elraktaroztam es "elfelejtettem",

!7 evvel kesöbb minden a felszinre jött, akkor kaptam egy mely depressziot, es hirtelen mindenre emlekeztem.

Ha, a klinikan akkor nem segitenek az orvosok, ma mar nem lennek az elök között.

Azota eltelt meg 14 ev es azt mondhatom, hogy visszanyertem az önbizalmam. Lelkileg ugyanolyan egeszseges vagyok, mint azok, akik normalis csaladban valtak felnötte. Tudok szeretet adni es szeretetet kapni es kihuzott mellel megyek az utcan.

Nem is tudom...

Anyum mikor 4 éves lehettem, fülgyulladás okozta sírásom miatt, akkora pofont adott, amiről vér aláfutásos lett az arcom, de még másik oldalt is.

Vaaaagy. 2 éves koromban negyed napokra kizárt a házból, mert mamámhoz akartam menni. Csak azért engedtek be, mert szomszédok megfenyegették gyámügyesekkel.

És ehhez hasonló cukiságok.

Nekem szerencsém volt, mert zseni vagyok és rátaláltam magas szintű logikára aminek segítségével 100%osan boldog ember tud lenni bárki, de kicsit érzéketlen vagyok. Nagyon tudok szeretni és bármi, de nem számítanak emberi kapcsolatok számomra. Nem is keresek senkit se, stb.

Szal nekem elég jó volt. :D