Hogy lehet feldolgozni a szülők halálát?

Mindent fel lehet. Hozzáállás kérdése.

"Van kor amikor könnyebb ezt elfogadni?"

Hozzáállás kérdése, nem koré.

"Mi nyugtatja meg az embert ilyenkor?"

Bizonyos tények realizálása. Pl.: Jó emberek voltak, boldogok, sokat tanultak s segítettek életük során.

"Fel lehet valahogy készülni rá?"

Elképzeled helyzetet.

"Arra,hogy ne fájjon annyira."

Fájdalom csak rossz hozzáállásból fakad.

"Vissza csengenek utána még a szavai(k)?"

100%, igen.

Nekem edesanyam halt meg 2006ban... 9eves voltam.

Sajnos autobalesetbe, teljesen atlagos csaladi hatterrel, van egy hugom is. En nagyon nehezen dolgoztam fel, egyik egyte meg beszeltem vele meg minden masnap delelott mar nem volt mellettem. Emlekszem meg mikor utoljara szoltam hozza aznap este mikor kocsiba ulet, meg leis hulyeztem mert nem akartam, h elmenyjen... Ez a dolog azert picit szurja a szivemet meg mai napig is, h igy tidtam csak elbucsuzni tole dehogy ez van.

Kinek hogy sikerült? Mint ahogy mondtam nekem meg mai napig is nagyon hianyzik, mert ha o meg elne akkor egeszen biztos mashogy alakult volna az eletem...

Sírás-rívás? Az a delelott mikor apu elmondta hogy mitortent, szinte egesz nap es meg vagy 1heten keresztul. Probaltak elvonni a figyelmemet dehat a hianya megis bennem maradt, ugyhogy van, hogy meg mai napigis ha ugy van es ragondolok kijon egy ketto konny csepp.

Van kor amikor könnyebb ezt elfogadni? Nincs, merg anya csak egy van (vagy apa).

Mi nyugtatja meg az embert ilyenkor? Vele azt probatak apuek es mamaek, hogy elmentunk ide meg oda, szoval, hogy masra gondoljak, de nem igazan ment

Fel lehet valahogy készülni rá? Arra,hogy ne fájjon annyira.

Nem

Vissza csengenek utána még a szavai(k)? Igen, nagyon sokaig.

Remelem segitettem, bocsi hogy igy irtam, de ez az en peldam.

Apum 17 éves koromban halt meg. Anyum 71 éves. Naponta beszélünk telefonon, és rettegek a gondolattól, ha nem lesz. Elképzelni sem tudom, hogy fogom feldolgozni. Nem fogom tudni. Szerencsére egészséges, semmilyen gyógyszert nem szed, de rettegek. És az jut eszembe, amikor 20 éve Anyu mondta, hogy látogassuk a Nagyit, és a 75. szüli napja volt, mert nem tudni, meddig lehet közöttünk.

És most csak reflektálok egy párnapos kérdésre, ahol megkérdezték, a gyerek legyen hálás vagy a szülő. Mert ugye valóban nem a gyerek kérte az életét.

Én végtelenül hálás vagyok ANYUNAK!!!!!!

"Van kor amikor könnyebb ezt elfogadni?"

NINCS!

És sajnos már felettem sincsenek, Anyut leszámítva, pedig annyira nem vagyok öreg 45 évesen. Szinte naponta gondolok rá. Ezt nehéz megemészteni. Nem lehet, de el kell fogadni. És én azért fogadom el, mert tudom, Anyum nem akarná, hogy a majdani halálába menjek tönkre.

Konkrétan ? Sehogy. Elfogadom, de feldolgozni soha sem fogom. Autóbaleset, 2012 . Mind a ketten meghaltak.............

38N