Hogyan tudnám feldolgozni édesanyám halálát 14 évesen?

Nézd, az anyukák mindennel tisztában vannak, bárhogy viselkedik egy tini. Azzal is tisztában volt, hogy szereted, csak serdülsz. Nem úgy halt meg, hogy nem érezte a szereteted, hanem úgy, hogy reménykedett ember lesz belőled, és fel tudod dolgozni a halálát, és sosem felejted el. Itt nem lehet tanácsot adni, hogy hogyan dolgozz fel egy ilyen tragédiát, ez egyénfüggő. De alakíthatod úgy az életed, hogy mindennel neki bizonyítasz, minden sikerednél rá gondolsz, hogy ha látna mennyire örülne.

Légy erős. (15 éves az egyik fiam)

Szia! Ezt felnőtt fejjel is nehéz feldolgozni... Még sokáig fájni fog, és igazából sosem fog elmúlni (és szerintem nem is baj ez...) De egyszer jön egy olyan, és egyre gyakrabban lesz olyan, amikor a nagy bőgés kellős közepén elneveted magad, mert eszedbe jut valami vicces, amit együtt csináltatok. És ez jó, akkor kezdesz el "gyógyulni". De a hiánya mindig megmarad, nem szabad áltatni magunkat, hogy elmúlik.

Afelől viszont ne legyenek kétségeid, hogy tudta-e, hogy szereted! Persze, hogy tudta! Te is tudtad, hogy szeret, még akkor is, mikor épp vitáztatok, nem? :)

Részvétem, és kitartás! Gondolj rá sokat, és sírj, ha muszáj, nincs ezzel semmi gond... Okosat nem tudok mondani, nem tudlak és nem is akarlak vigasztalni, mert tudom, mit érzel. Én is átéltem. Talán annyi még, hogy amikor én először álmodtam anyával, potyogtak a könnyeim a nevetéstől, mert álmomban is ugyanúgy viccelődtünk, mint amikor még élt... Talán érted, mit akarok írni. Egy idő után a kedves közös emlékek csökkentik a gyászt...

Nem kell túldrámázni.

Én azzal nyugtattam magam, hogy jobb neki, sokkal. Évekig szenvedett, a végén már felkelni sem igazán bírt az ágyból, így megváltás lett neki a halál. Ez, plusz, hogy apa totál összeomlott, időt sem hagyott az önsájnalatra, meg a befordulásra.

Csináltam a dolgom, tartottuk egymásban a lelket (bár inkább én apában), és ő még megmaradt nekem...

Akoriban rengeteget gyertyáztam, beszéltem vele a körben ülve (szigorúan fehér mágia), ez is jót tett, mert olyankor közel éreztem őt magamhoz.

13 voltam akkor.