Édesanya elvesztését hogyan lehet feldolgozni? Édesanyám 8-án hunyt el, és azóta is keresem Őt. :' ( Hihetetlen, hogy többé már nincs!?
Anyukád fiatalon halt meg.
Az én Apukám még fiatalabb volt, ő volt 42, én 17.
Ez még nem lesz könnyebb, ehhez idő kell.
Idővel maradnak a szép emlékek, és néha sok-sok évig, életed végégig is elszomorodsz rajta.
Most gyászolnod kell, de túl fogod élni.
Részvétem.
Őszinte részvétem!
Ezen csak az idő segít! Illetve enyhíti a fájdalmat, de fogadd el, hogy sajnos születünk és meghalunk. Ez az élet rendje. Nem tudom, hogy beteg volt-e vagy hirtelen ment el. Ha beteg volt gondolj arra, hogy Ő most jó helyen van, nem fáj neki semmi már, nem szenved!
És gondolkodj, hogy vajon, Te mit szólnál, ha látnád a gyermeked sokáig szomorkodni. Biztos nem örülnél, ugye? Gondolj erre! És csak a szépre, a jóra.
Ha nem vagyok indiszkrét miben halt meg? Mi történt?
Tudod ez az élet rendje... temeted a véred :(
Ez most a te harcod, neked kell megküzdeni ezzel.
Sok erőt és kitartást!
Nincs rá megfelelő technika, mert mindannyian mások vagyunk, és másként reagálunk dolgokra. Van akinek a pszichológus segít, van aki próbál valamit "kezdeni" magával, valami hobbival, vagy sporttal.
De az időre tudom a válaszod: minél később.....:( Egyetlen segítséged az idő múlása. Nincs erre sem gyógyszer,sem jótanács, semmi. Sírd ki magad, ha kell minden nap, gyászold meg, búcsúzz el tőle, gyújts neki gyertyát. Az idő múlásával fog csak a fájdalmad enyhülni.
Köszönöm... :'(
Nagyon nehéz ezt még átélni is, hiszen ez a világ legfájdalmasabb része az életnek, amikor egy olyan valakit veszítünk el, akit a legjobban szeretünk: Az Édesanyát! :(((( Édesapám 53 évesen hunyt el, de 4 éves voltam, amikor elhagyott minket, tehát nem rázott meg a halálhíre 2007-ben... Persze Ő is élhetett volna még.
Anyukám nagyon szenvedett, tumora volt, ami áttétté vált. :( Nagyon gyors volt a folyamat. Június végén költöztünk vissza Siófokra, mert eddig Heves megyében éltünk 8 évet. Hm...Elb...tt 8 év, más miatt! (...) Majd júliusban már kezdett nem jól lenni, és ez így ment hetekig, hónapokig. Minden nap reggeltől-estig Vele voltam. Láttam, ahogy egyre rosszabb az állapota, és én csak néztem tehetetlenül. Nem tudtam rajta segíteni. Mondtam is Neki, hogy: Anyuci, nagyon sajnálom, hogy ez így alakult, bárcsak lehetne egyetlen-egy kívánságom!!! Máris meggyógyulnál! :'( Csak annyit tudott mondani, hogy: "Jó volt együtt". :'( Majd 8-án reggel még megvárt, és 8 óra után a kezeim közt halt meg. :( Azt hittem elájulok! Végem lett.... Nem hittem el, hogy Ő fekszik csendben, lélegzetvétel nélkül az ágyon. :(((( Ennyi volt. Pedig olyan sok tervünk volt együtt... Kisfiam tegnap volt 5 éves, úgy volt, hogy együtt sütjük a tortát neki. :((((( Úgy volt, hogy együtt csináljuk a karácsonyi ebédet....... De ez már csak gondolat....Vége.
Próbálok erős lenni/maradni, mert itt nekem a Fiam, és nem szeretném, ha Ő is mindig szomorkodna miattam... Ha egyedül leszek, akkor majd sírok, vissza megyek az időben.... Borzasztó fájdalom ez!!!! Csak nézek ki a fejemből, és folyik a könnyem.........
Elhisszük hidd el :(
Nem fájdalom ez, sokkal rosszabb.. tudom én is :(
Nagyon sajnálom, megsirattalak. :( Nem tudok okosat írni, szerintem sehogy nem lehet feldolgozni.
A nagymamám több mint 20 éve meghalt, anyukám még nem dolgozta fel. 58 évesen halt meg, és a nagynéném is tavaly 58 éves korában. Akkor derült ki, hogy tumora van, amikor kiderült, hogy babát várok. Nagyon hamar elment szegény, áttétei voltak már akkor. Annyira borzasztó ez. Anyukám jövőre lesz 58, és nem akarja elhinni, hogy nem fog meghalni. Közben meg én is félek, hogy mi lesz, ha ő ennyire fél ettől.
Valahogy nem tudom elhinni, hogy ennyi az élet. Hogy itt vagyunk, azután meg soha többet nem találkozunk, és nincs többé semmi. Nem vagyok vallásos, de hiszek Istenben, és hiszem, hogy nem annyi az élet amennyi itt a Földön jut. Kell, hogy legyen ennél több.
Le lett pontozva aki az agykontrollt írta, de tényleg segíthet. Most még annyira friss ez, hogy nem tudsz mit tenni, hogy könnyebb legyen. Sokszor fogod érezni, hogy Édesanyád veled van. Csak már nem úgy mint eddig.
Nagyon-nagyon sajnálom. :(
A gyász feldolgozni hosszú-hosszú idő és sok szenvedés után lehet, ha te is akarod. Az átlagos gyász-időszak 1-1,5 év, de van, akinél a 2-2,5 év is normálisnak számít.
A 8-a, olyan közel van, hogy itt feldolgozásról szó sem lehet. Még a temetés előtt vagy. Utána keződik a gyász.
Őszinte részvétem; engem is ugyanott szorít a cipő. Tudom, hogy mit érzel és nagyon együttérzek veled.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!