Mit lehet kezdeni a szülőkkel, akik nem tudják feldolgozni, hogy a gyerek felnő és nem marad örökre 14 éves?
A szüleim imádnak, én vagyok nekik a világ közepe, tényleg nagyon jó szülők, DE!
Nem engednek meg szinte semmit sem, pedig jogilag felnőtt vagyok már. Van jogsim (amit ők erőltettek), de nem vezethetek, mert veszélyes. Így nem lesz sosem rutinom..
Van barátom, másfél éve, akit imádnak, de nem aludhatok nála, még szilveszterkor sem. Pedig az a bizonyos nappal is feláll..
Külföldre nem mehetek el egyedül, mert veszélyes és elvesznék, hiába spórolom rá össze a pénzt.
Ilyen és egyéb dolgok. Túlféltenek és nem engednek önállósodni.
Sajnos az elköltözés nem opció, mert nem tudnám magamat fenntartani, nem lenne hol laknom. Ezért is szoktak azzal "zsarolni", hogy "majd a saját házadban". Nem hinném, hogy helyes pedagógia lenne ezzel dobálózni.
Mit tudnék csinálni? A szép szóból nem értenek.. De valamit kéne kezdeni a helyzettel, mert egyserűen kínos már mondani a barátaimnak, hogy "öö igen, még mindig nem aludhatok XY-nál". Meg valljuk, ez marha nevetséges..
próbálkozz olyan dolgokkal amiben pártolnak, segítenekk és az önállósodásodr is jó hatással van
pl keress pénzt
hány éves vagy pontosan?
így ahogy kiveszem az írásodból, 17-18 éves lány.
ám a lányokat a szülők mindig féltik, de ne ilyen betegesen tegyék. próbáld megbeszélni velük.
Nálunk ugyanez volt és van is, míg otthon laktam mondogatta anyám a jogsit, utána meg hogy srácként egyedül nem engedne soha egyedül menni, így nem lett az egészből semmi. Elmúltam 33 amikor összejött a pénzem külön házra, azt hittem majd külön azt csinálok végre amit szeretnék, persze napi 2 telefon mindig megvolt, ha épp nem otthon voltam mobilt nem vettem fel, jött a szokásos miért nem veszed fel stb....
Gyerekkorom óta motorozni akartam de pénz és hely hiányában sose volt rá alkalmam, csak Apáméval mehettem a környéken pár kört, titokban kellett a jogsit és a motort is összehozni soha nem mertem elmondani hogy miért nem voltam otthon késő este, mert tudtam neki állt volna ordibálni velem Anyám, mai napig nem beszélünk a motorozásról, arról sem hogy hol jártam stb mert nem akarok veszekedést, elfogadta hogy nem lehet a sarkamban és nem tud már mivel elbizonytalanítani.
Egyedül azt díjazom benne hogy egyenesen megmondta, azért ilyen mert nem szeretné átélni hogy jön a telefon hogy azonosítson.... Hisz ismer engem, tudja hogy nem pöfögős táj nézegetős motort akartam, hanem a sebesség miatt választottam.
Szóval tesómat is ezért féltik, Apám abban a hitben van hogy ha ott aludna a fiújánál akkor megrontja a 21 éves lányt a 22 éves srác... a jogsival nála is lesznek balhék, mert már most olyanokat mond neki az anyja hogy úgy szednek majd ki a roncsból stb....
Kezdetben fel kell vállalni a konfliktusokat: igen, ha kell, veszekedni kell (bár higgadtan előadni a döntésed és a mellette szóló érveid sokkal jobb), és el kell viselni, ha "feketelistán" vagy mert olyat teszel, amit nem helyeselnek. Ki kell állnod magadért.
Egy idő után "beleszoknak", és utólag majd rájönnek, hogy tévedtek. De addig meg kell vívnod pár harcot.
Ha a békességre törekvés jegyében hagyod, hogy így folytatódjanak a dolgok, soha nem fog változni semmi, elvégre mindig a "kicsi lányuk" maradsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!