Nem tudom feldolgozni, hogy páromnak gyermeke van. Hogy léphetnék előbbre, hogy sikerüljön?

Szerintem csak bepánikoltál. Kedves Egyes, én se kezdeném azzal hogy hello van az exemtől egy gyerekem. A bizalom fontos dolog, és a párod, fontosnak és erősnek érezte a kapcsolatotokat, ezért mondta el neked hogy van egy gyereke. Nem nagyon értem, hogy ettől mért estél depresszióba, te talán szűz voltál mikor el kezdtetek járni?! Mindenkinek van múltja, ha nem az első partnerével van, ezt el kell fogadni. Ha nem megy, ne kínozd se magad se a párodat. Akkor keress egy szűz fiút akinek semmilyen múltja nincs. A párod attól hogy van egy gyereke ugyanaz az ember aki volt. Tudod a nők nagyon ravaszak ám, nem mindegyik olyan kis naiv. Lehet hogy direkt esett teherbe, de még így se sikerült a férfit megtartania. Én is voltam ilyen háromszögben, engem nem zavart volna a gyerek, az zavart hogy a férfi döntésképtelen volt. Gondolj bele hogy most mit érez a párod, a legnagyobb félelmét látja megvalósulni, elmeséli hogy van egy gyereke, erre te depis leszel és elbizonytalanodsz, ő pedig kénytelen őrlődni azon hogy vajon vele maradsz -e, vajon tényleg úgy szereted-e ahogy eddig mutattad. Az a véleményem aki elhagyja a párját azért mert pl. gyereke van, soha nem is szerette igazán, inkább csak a makulátlan családképbe, az álmaiba kapaszkodott. Legalábbis, számomra a leírásod alapján csak a gyerek a gond. Félsz, félsz a felelősségtől, félsz az új helyzettől, és talán kicsit féltékeny is lehetsz, ez normális. Ne képzeld egyébként magad a világ leggonoszabbjának, csak vedd ki a fejed a homokból. Gondolom neked sem az első pasid, és ő mégis boldogan veled tartana akár egy életen át is. Ő nem követelte meg hogy érintetlen legyél, hát fogadd el, ő sem az, csak lett egy gyereke, aki nem tehet semmiről, csak épp anyuka úgy döntött hogy lennie kell. Sok a szétesett család, de ez nem jelenti azt, hogy ti is így jártok, ha szülnél gyereket neki.

Nem hinném, hogy te pont az vagy aki az álmaiba kapaszkodott, akkor már elfutottál volna. A jövőképet át kell alakítanod, és neked ez megy nehezen, ezt dolgozod fel nehezen szerintem. Én úgy érzem, hogy te tényleg szereted a párod és nem csak az álmot látod benne. Kapaszkodsz az elképzeld jövőképbe, amibe az a kisgyerek nem fér bele. Állj meg egy pillanatra, és gondold át higgadtan, a gyerek ténye zavar? - nem hiszem hogy önmagában egy kisgyerek zavarna. Az a tény zavar hogy a gyerek miatt az ex-xel tartani kell valamilyen szinten a kapcsolatot? - persze kit ne zavarna. Kell neked ez a férfi? - gondolom igen. Egy fontos kérdés van még, amire magadnak válaszolni kell az pedig az, át tudod e alakítani úgy ezt az álombeli jövőképet, hogy tudod, van egy gyerek, aki bizonyos szinten be kerül ebbe a képbe. Ez a kép ami több felelősséggel jár, megéri neked, tetszik-e neked? Szerintem ha ezekre megtalálod önmagadban a választ bármi legyen is az, akkor tudsz döntést hozni hogy mit tegyél.