Mit lehet kezdeni a szülőkkel, akik nem tudják feldolgozni, hogy a gyerek felnő és nem marad örökre 14 éves?

A szüleim imádnak, én vagyok nekik a világ közepe, tényleg nagyon jó szülők, DE!

Nem engednek meg szinte semmit sem, pedig jogilag felnőtt vagyok már. Van jogsim (amit ők erőltettek), de nem vezethetek, mert veszélyes. Így nem lesz sosem rutinom..

Van barátom, másfél éve, akit imádnak, de nem aludhatok nála, még szilveszterkor sem. Pedig az a bizonyos nappal is feláll..

Külföldre nem mehetek el egyedül, mert veszélyes és elvesznék, hiába spórolom rá össze a pénzt.

Ilyen és egyéb dolgok. Túlféltenek és nem engednek önállósodni.

Sajnos az elköltözés nem opció, mert nem tudnám magamat fenntartani, nem lenne hol laknom. Ezért is szoktak azzal "zsarolni", hogy "majd a saját házadban". Nem hinném, hogy helyes pedagógia lenne ezzel dobálózni.

Mit tudnék csinálni? A szép szóból nem értenek.. De valamit kéne kezdeni a helyzettel, mert egyserűen kínos már mondani a barátaimnak, hogy "öö igen, még mindig nem aludhatok XY-nál". Meg valljuk, ez marha nevetséges..