Hogy lehet kezelni a szülők válását majdnem felnőtt fejjel?

kicsivel több mint egy éve váltak el a szüleim, 21 éves lány vagyok.

Nálunk nagyon komplex volt a helyzet, mert odáig fajult a dolog, hogy a végszó az volt, hogy én küldtem el a saját anyámat. Mikor ténylegesen elment, zokogásban törtem ki, hagyott egy nagyon kedves ajándékot az üres polcok és szekrények után. A mai napig megkönnyezem, ha eszembe jut és azon gondolkodtam, visszahívjam-e. De az sem ment.. nem tudom az anyámnak nevezni már.

Két hétig kutya bajom nem volt, bátorítottam apát, hogy jól döntött. Ő kegyetlenül sírt minden nap, én ápolgattam őt, ahogy csak lehet. 25 év házasság.

Rajtam 2 hét után csapódott le. Annyir sírtam, hogy fájt a fejem, fájdalomcsillapítókat szedtem és annyira zokogtam, hogy nagyon lefogytam.

Feldagadt szemmel napszemüvegben járkáltam télen.

Aztán lassan lecsendesedtek az érzéseim egészen addig, míg fel nem hívott. A válásuk óta 5x beszéltem bele, illetve találkoztam. Tudom, hogy nem érdeklem. Nemrég találkoztam vele szülinapomkor, mert elhalmozott ajándékokkal....

Semmi bajom nem volt, de kicsit már menni akartam onnan, mert megint elkezdte az ő baromságait. Majd mikor jöttem fel a lépcsőházban itthon, apám pont vitte le a szemetet és a karjába hullottam bőgve, a semmiből. A mai napig megvisel a gondolat, de szükség volt a válásra és soha semmilyen érzelmi állapot alatt nem csinálnám vissza. Vissza sem jönne.

Egyszóval nem könnyű. Nem tudom nálatok milyenek a körülmények, a húgoddal fogjatok össze, beszéljetek meg mindent. Ez nagyon fontos! Nekem van bátyjám, de semmit nem tudok vele megbeszélni. Ő 2 napot itt van nálunk, a többit az anyánknál. Fura ezt is leírni.. nem tekintem annak.

Milyen kapcsolatban állsz a szüleiddel? Mi az oka a válásnak?

23 voltam, mikor váltak és végül hárman 3 felé költöztünk. Nem akartam belefolyni, csak mindkettőnek próbáltam segíteni, amiből anyám arra következtetett, hogy összejátszom apámmal, mindennek elmondta őt előttem és csak az érdekelte, hogy vele mi lesz (főleg anyagi szempontból), majd nekem azt találta mondani, hogy nem vagyok a lánya, ha apámmal jó viszonyban vagyok. 7 éve nem beszélek vele...

Hagyd őket ketten megoldani és örülj neki, hogy van egy tesód, akivel meg tudjátok beszélni.

Fel nem bírom fogni, hogy mi a fenét lehet lepontozni az életem egyik szakaszát. A kérdezp kérdezte a tapasztalatainkat. Én leírtam és még javaslatot is tettem, és kérdeztem is, hogy neki milyenek a kapcsolatai a szüleivel. Nem értem, ebben mi olyan rossz. Örülnék, ha itt mindenki tisztázná magában a hasznos válasz, és a nem tetszik amit írtál fogalmakat és nem keverné össze.

Köszönöm!