Nem tudom mit tegyek? Apu nem enged elköltözni itthonról felnőtt létemre.

Szerintem 26évesen nem azon kell agyalni hogy bàrmi bajod lessz ide gyere vissza. Mennyire komoly a kapcsolatod a baràtoddal? Szàmithatsz rà?

Tanácsot kaptál. Te döntesz.

Pénzed vagy a pénzed egy részét le kell neki adni? Ha igen, lehet hogy csak ezért nem enged el a háztól. Azt a helyzet hogy nincs mire várnod. 26 vagy, munkád van, szerelmed van. Nyitva áll a nagybetűs élet. Más úgy költözik el hogy nincs szerelme, vagy biztos munkahelye. Neked se biztos semmi hosszú távon, de most ott van a munka és a pasi aki vár. Lépj! Ha vársz harminc éves korodban is a megfelelő időpontot fogod várni a dobbantásra, 35 évesen is. Negyven évesen pedig már úgy megszokod hogy ki sem akarsz onnan költözni. Írd meg apukádnak hogy nagyon szereted, és tudod hogy félt téged a tévedésektől, de engedje meg neked hogy ha tévedsz is az a saját tapasztalatod legyen. Lehet hogy félelmetesen hangzik hogy kiveri a fogaid, de még ennél is félelmetesebb a gondolat hogy harminc évesen is otthon aggódva fogsz ülni, mikor látod hogy a korosztályod boldog életet teremtett magának.

Felnőtt embernek nem kell engedélyt kérnie a költözésre. Összepakolod a cuccod, és mész. Ő meg majd megbékél a helyzettel. Mást úgysem tud csinálni. Erővel visszarángatni nem fog, nem is tudna. Ha mégis megpróbálná, ki kell rá hívni a rendőrséget.

35 évesen pedig majd visszagondolsz hogy milyen kár hogy nem most léptél, amikor még egy szerelmes férfi is várt. Nagyon szépen kell kikommunikáli feléjük hogy mit és mért szeretnél. Csak magadról beszélj, hogy te így és így érzed! Vele ne személyeskedj! Köszönj meg neki mindent és mondd el neki hogy felnőtt vagy, ha zsákutcába futsz az a saját tapasztalatod lesz. Nem a szülői ház védőhálója mögül fogod nézegetni a világot és írígykedni a boldog emberekre.