Van olyan nő aki nem akar gyereket? és miért?

54#! Te beteg vagy!

Na, akkor én meg támogatnám, hogy súlyos adót fizessenek azok, akik felelőtlenül házasodnak és csinálnak gyereket, aztán egyedül nevelik! Az egyedül nevelő is és a nem velük élő szülő is fizessen keményen! (Kivétel csak az az egyedülálló lehet, akinek meghalt a párja. Őt támogatnám is!) És még többet fizessen az, aki eleve egyedül tervez gyereket nevelni (pl azok a nők, akik csak azért fekszenek le akárkivel, hogy teherbe essenek, de nem akarnak maguknak párt, a gyereknek apát..., és az azonos neműek is, ha jó ég tudja honnan gyereket szereznek, azok is adózzanak...)

Meg kéne azokat is adóztatni, akik úgy vállalnak gyereket, hogy előre látható, hogy nem fogják anyagilag bírni. Hát tőlük nehéz lenne adót beszedni, de anniyt mindenképpen meg lehet tenni, hogy azért támogatást/ segélyt az életbe ne kaphassanak....

Azt a sok pénzt, amit manapság egyedülállók és mindenféle kisgyerekesek számára eltékozolnak, azt inkább munkahelyek létesítésére kellene fordítani, hogy többen dolgzohassanak. És akkor majd nem lesz olyan, hogy sok ember (az felelősebb fajta) azért nem vállal gyereket, mert nem elég a pénze hozzá...

Szóval 54#-es válaszoló! Nem gyermektelenségi adó kell, hanem munkahelyek, és olyan munkahelyek, ahova az ember szülés után visszamehet dolgozni, és akkor majd fel sem merül benned az a baromság, amit leírtál, mert igen ritka jelenség lesz, hogy valaki nem vállal gyereket.

Addig meg ez van, és te meg süllyedj el szégyenedben!

Én sem akarok gyereket. Egyszerű a válasz: nem vagyok anyának való.

Én is folyton megkapom, hogy "majd meggondolod magad, én is meggondoltam" de miért is gondolnám meg magam?

Nem tudom megérteni, hogy egyesek miért nem fogják fel, hogy valakinek nem attól teljes az élete, hogy pelenkát cserél, büfiztet, kitakarítja a gyereket a hányásból, ha a gyerek üvölt megvigasztalja, stb...nekem ehhez nem lenne sem türelmem, sem kedvem. Már ha csak rá gondolok ingerült leszek.

Miért nem lehet elfogadni azt, hogy valaki nem anyának való?! Miért kell mindenben lyukakat keresni, hogy biztos ez és ez az oka, mert más magyarázata nem lehet. CSak azért, mert az az illető akar és négy gyerekkel képzeli el, már rögtön képleteket gyárt, hogy egy gyermektelen nő milyen lelki sérült, meg nem normális, meg sajnálni való.

Nekem csodálatos anyukám volt, én mégsem érzem magam anya típusnak. Ennél még életemben nem voltam semmiben biztosabb. Tudom, hogy rossz anya lennék. S ezért szüljek? Hogy egy gyermek igya meg a levét? Mert nem tudnám szeretni. Nem tudnék törődni vele. Lehet, hogy önző vagyok. De ki felé? Jaj, mert te nem vagy önző, hogy másra akarod rá kényszeríteni az akaratodat.

Én sem kezdek el le beszélni senkit a gyerekvállalásról, nem kezdem el ecsetelni, hogy milyen "boldog" édesanyákat szoktam látni az áruházakba, mert minek. Mindenkinek saját joga eldönteni mit kezd az életével.

Ne szóljunk már bele mások életébe, ne tudjuk jobban hogy és mit akarnak, törődjünk a saját életünkkel. Van mit ott is sepregetni.

Nem kell senkit leszólni, mindenki eldönti mi a jó neki.

Ha én úgy tudok teljes életet élni, hogy nincs gyerek, találtam egy hobbit, aminek élhetek, amit szívvel- lélekkel csinálhatok...senkinek semmi joga felróni ezt nekem; mégis megteszik. De ha történetesen én mondanám azt egy anyukának, hogy "az van az arcodra írva mennyire megbántad", én lennék a világ legszemetebb ember és hogy képzelem én ezt, emberségből megbuktam, stb. Na bumm..

Miért nem lehet felnőni? Nemcsak korban, értelemben is.

Azért, mert még a fiatalabbak táborát erősítem, le kell nézni, meg kell mondani mit és hogy gondoljak, mert nem lehet egyéni véleményem, mert mindig lesznek, akik "jobban tudják" ?

Miért nem lehet kölcsönösen tisztelni egymást, és ha még nem is megérteni, de legalább elfogadni a másik álláspontját, mert bárhogy is nézzük, egy másik nő/lány életéhez vajmi kevés közünk, még ha rokonok vagyunk is. Nem mondhatjuk meg neki mit csináljon, és nem is törhetnék felette pálcát, ha ő másképp szervezi az életét.

Én nem akarok gyereket, ez az én magánügyem, de ettől még nincs jogom beleszólni más életébe, és megmondani, hogy ő se szüljön mert ez és ez. Szerintem nem ez a dolgunk.

Utolsó vagyok!!

Elírtam bocsánat.

Csodálatos anyukám VAN és még nagyon nagyon sokáig velem lesz. Ő a legeslegjobb édesanya a Földön, tehát ebből is látszik, hogy nem volt terror a gyermekkorom. Tehát a gyermektelen élet és a családi háttér között nem mindig van kapcsolat.

Azt kihagytam, hogy nyugodtan le lehet pontozni.

Akár a véleményem miatt, akár az elírásaim miatt.

Mert majd biztos lesz olyan, aki benyomja, hogy " most anyád volt vagy van" dumát, holott csak annyi a történet, hogy átírtam a mondat második felét, és így másképp jött le, de le lehet nyugodtan oltani. Bírja a hátam. :)