Van olyan nő aki nem akar gyereket? és miért?

Én azért nem, mert nincs hozzájuk türelmem. Ennek meg úgyis a gyerek inná meg a levét.

19/L

30-asnak nagyon igaza van.

Eddig nagyon szerettem volna, alig vártam hogy dolgozzak suli után hogy lehessen...de már nem...mert nincs miből...

Apolom más családtagját , de saját gyereket pelenkazni soha nem fogok..ekkora fizetésből még magamat sem kell eltartani..lerakni pénzt nem tudok..egyedül is ki vagyok szolgáltatva a lakással rendelkező paromnak és bár nem készülünk szakítani , de kiszámíthatatlan hová jutunk évek múlva, gyerekkel nem akarok utcára kerülni..

Namarmost...elolvastam par kommentet. Azt latom, h akiknek nem lenne turelme a gyerekekhez, vagy nem szeretik oket, azok meg inkabb fiatalabbak. En sem akartam huszonevesen, m baromira elveztem az eletemet, h csak magammal foglalkozhatok, addig aludhatok, ameddig akarok, utazhatok, szabadon elhetek stb. Ugy neztem az ismeroseimre, akik huszon 1-2 evesen szultek, mint az idiotakra, h "elcseszik" az eletuket.

Aztan 25 folott elgondolkodtam azon, h mi lenne, ha lenne es el tudnam-e kepzelni magam anyakent. Akkor mar konnyebben ment, de a szabadsagot meg mindig nem adtam volna fel. Arrol nem beszelve, h annyira nem rajongtam en sem a gyerekekert...Aztan 29 evesen lett egy parom, akinek van gyereke, akkor volt 9 eves, most 13. A kissrac baromi neveletlen, szemtelen es elkenyeztetett, ugyh miutan ot megismertem, meginkabb nem akartam gyereket, pedig a parommal boldogok voltunk egyutt....

Aztan gyogyszer mellett terhes lettem - amit sosem ertettem, m pontosan szedtem, ugyanazt a gyogyszert evek ota es soha elotte semmi gaz nem volt. Raadasul ikrekkel :D Ez am a sors fintora, gondoltam. 32 evesen szultem. Az eleje kegyetlen nehez volt es a mai napig sem ertem, hogy voltam kepes vegigcsinalni amellett, h a parom mintaerteku apa es rengeteget segitett...

Most 14 honaposak es el nem tudnam kepzelni az eletemet nelkuluk!! Olyan erzeseket hoztak ki belolem anyakent, amikrol nem is gondoltam, h leteznek.

Szoval most ezt tudom mondani:

1. A mas gyereket en sem birom, foleg, ha neveletlen. Elvagyok veluk, de csak par percig. A sajatjaimert viszont elek-halok es hozzajuk vegtelen turelmem van akkor is, ha hulla faradt vagyok

2. Aki azzal jon, h elszurna az eletet a gyerekkel, ott vmi gaz van, az tuti es sajnalom, aki igy gondolja, m valszeg eleg sz@r csaladi hattere lehet. Sosem tudnek ugy tekinteni a gyerekeimre, h elszurtak az eletem....az en szuleim sem tettek. Nekem mar onmagaban az oromet okoz es azert erdemes volt megszuletnem, h lathatom a sajatjamiat felnoni, mosolyogni stb...

3. Az anyagi kifogast meg tudom erteni. Mo-on en is meggondolnam, h szulok-e. En kulfoldon elek, ahol szerencsere tamogatjak a csalados embereket. Nem feltetlenul anyagiakra gondolok, hanem mar pusztan nem alazzak szet a munkahelyen az anyakat, ha bejelentik, h terhesek es nem kell attol parazni, h ezert kirugjak oket, hanem a fonokseg oszinten orul veluk egyutt. A jardan szinte mindenhol van babakocsi szamara lehajto es minden uzletben, ami tobb emeletes, van lift a babakocsisoknak. Ez csak par pelda es az anaygi jobb letet meg nem is emlitettem...

Azert az a biologiai ora megiscsak ott van es kegyet. Aki most 19 evesen azt irja, h soha nem akar gyereket, megneznem 10 ev mulva :)

A nem heterokkal sajnos nem tudok azonosulni, m en hetero vagyok. Viszont tobb nem hetero ismerosom van, akik vallaltak gyereket es boldogok.

Az meg, h "ebbe a vilagba nem szulok gyereket..." sosem lesz tokeletes vilag...

"Az a legnagyobb baj, hogy egy nővel szemben alap elvárás, hogy szüljön, sőt akarjon is szülni, a gyerek legyen a legnagyobb vágya, de a teljes felelősséggel és minden gondjával együtt egyedül marad."

Ez sajnos a legtöbbször igaz.

Ezért nem értem, hogy miért férfiak vonják főleg felelősségre a nőket...eddig az volt a baj, a keserű-vicces tény sok férfinak, hogy a nő "megfogja", a házasság rabigájába dönti a férfit, meg "rátukmálja" a gyereket (gyerekkoromban gyakran volt nagy férfi társaság, vendégség nálunk, állandóan ilyenekről ment a panaszkodás egymás között, két munkahelyemen is szinte csak férfiakkal dolgoztam, volt, aki imádta az apaságot, de a legtöbben csak panaszkodtak és khm...szidták az "zasszonyt").

Most meg az a baja ugyanezen férfiaknak (itt most csak az agresszív megmondóemberekről beszélek), hogy sok nő nem akar gyereket, nem akar házasodni, sőt a legviccesebb, amikor "a nőhöz pénz kell", miközben a legtöbb nő kidolgozza a belét (főleg vicces, amikor ezt olyan tinisrácok szajkózzák pl. közösségi oldalakon, akik anyutól kérnek pénzt).

Én nem tudom még, hogy szeretnék-e gyereket, de nagyon unom már, hogy szinte mindenki bele akar szólni, jönnek gazdaság-társadalmi indokokkal, miközben a saját életük nincsen rendben. De ők megmondják, mit is kell tennie másoknak.

A kérdés jelen időben van feltéve, mégis megjelent a sok "ej, a te korodban én sem akartam" bölcs. Miért? Nem tudjátok értelmezni a kérdést? Csak unalomból sztorizgatni akartok? Meg akarjátok győzni az idegeneket, hogy szüljenek? Meg akarjátok győzni magatokat, hogy jó ötlet volt szülni?

Komolyan érdekel, mert egyszerűen hihetetlen, hogy meg van címezve a kérdés, és az szól bele, aki minek.