Van olyan nő aki nem akar gyereket? és miért?

Utolsó, miért tartod elképzelhetetlennek, hogy valakinek lehet boldog élete gyerek nélkül is?

Én se vagyok már annyira fiatal (lassan 35 éves leszek) és egy percig nem gondolkodtam azon, hogy esetleg legyen-e gyerekünk. Boldog párkapcsolatban élünk, megvan mindenünk és így teljesnek érezzük az életünket. Élvezzük, hogy csak egymáshoz kell alkalmazkodnunk. Nekünk nem kell szívességet kérnünk ahhoz senkitől, ha szeretnénk kettesben elmenni valahova hétvégén, akkor pihenünk amikor szeretnénk, nem kell munkából haza rohannunk, nem problémázunk a pénzen stb. Tényleg hihetetlen, hogy valaki így is boldog?

Akik nem vállalnak gyereket sose kérdőjelezik meg azt, hogy jól döntött-e az akinek van, miért nem lehet ennek oda vissza működnie?

amíg szülőképes korban vagyok, addig baromi nehéz

20-as! 45 fölött meg nem "baromi nehéz", hanem lehetetlen!

De: NE FÉLJ! Bátorságosnak kell lenni. Lásd, mit mondott a szegény lepontozott Ady! :D

mindig jön valaki, aki leírja hogy sivár az élet, de aztán jött a bébi és juj happység.

nem kell itt veszekedést szítani, cak aki nem akar, az leírja miért nem és kész.

Nyilván olyan is van, aki még nem találta meg a megfelelő partnert, ezért most ezt érzi. Aztán lehet egyik pillanatról a másikra megváltozik a véleménye, ha megtaláéta a társát, de az is lehet, hogy nem...

Viszont, akik hosszú ideje élnek párkapcsolatban, és tökéletes az összhang, mindketten tudják, hogy nem akarnak gyereket, azt nem értem miért kell betalálnia sok gyerekes anyukának. Mindenkinek mást jelent a boldogság.

Nézd, ilyen nő-, anya-és gyerekellenes társadalomba én sem szülök. Gondolj bele, egy anya mindig csak a b**ogatást kapja. Kezdve onnan, hogy ha már párkapcsolatban, netán házasságban él, még nem is terhes, már azzal nyaggatják, hogy mikor jön már a baba. Ha már jön, akkor kéretlen tanácsokkal ostromolják eszetlenül. Ha elveszíti a magzatot, akkor is sokszor vérlázító bunkóságokat képes összehordani a környezet. Ha megvan a baba, akkor mikor jön már a kistesó (sokszor ezt már közvetlenül a szülés után nekiszegezik), ha van már kistesó, akkor felelőtlenség manapság ennyi gyereket szülni. No és onnantól kezdve a nőt általában nagyon sok évig nem kérdezi meg senki, hogy van, max csak a gyerek felől érdeklődnek. Szülési erőszak, maradandó károsodásokkal, erőltetett, siettetett szülés, olyan bánásmóddal, ami egy vágóállatnak se jár ki, szintén rutin. Ha az anya szenvedni mer szülés közben, ráordítanak, hogy hagyja már abba meg ilyenek. Az orvosok, védőnők sokszor teljesen ellentmondó dolgokkal "segítik" a sokszor tanácstalan, fiatal anyukát, és ha hallgat az egyikre, bődületes lecseszést kap a másiktól, hogy lehet ilyen hülye. A tömegközlekedés gyerekkel rémálom, de sokszor már elég csak az utcára vagy a játszótérre kimenni, az is: mindenki rögtön beszólogat, hogy minek van sapka a gyereken, miért nincs sapka a gyereken, ha bőg a gyerek, miért nem neveli meg stb... stb...

A szülők, nagyszülők még annyira más világban nőttek fel, hogy a tanácsaik nagy része ma már nem sokat ér, nem tudnak érdemben segíteni, max apróbb részletkérdésekben; de közben meg a világ már olyan ütemben változik, hogy nemhogy a szülő nem érti meg ma már a gyerekét, de sokszor már a testvérek között is van "generációs szakadék". Egy mai szülőnek kb. fogalma nincs, mire kellene majd hogyan felkészítenie a gyerekét, mert mire a gyerek felnő, már rá se fog ismerni a világra. Ugyanakkor a szülőt is a gyerek fogja hibáztatni majd mindenért, miközben még negyvenévesen is eltartatja magát vele.

Az a legnagyobb baj, hogy egy nővel szemben alap elvárás, hogy szüljön, sőt akarjon is szülni, a gyerek legyen a legnagyobb vágya, de a teljes felelősséggel és minden gondjával együtt egyedül marad.