Lemondhatok-e a gyerekről? Vagy ilyenkor egyáltalán mi van?

Előző, miért, ha rád hallgat, attól NEKI (nem a nőnek, nem a gyereknek, hanem NEKI) ugyan mennyivel lesz jobb?

("Gondolom, nem annyira a kérdező, hanem a születendő gyerek érdekében írták ezt. " - ezt gondolom, te írtad...)

59: mivel a kérdező véleményt KÉRT, legalábbis én úgy értelmezem a kérdését, nem értem, hogy miért nem örülsz, hogy leírtam a véleményem.

Ami a "te ezt még nem értheted érvelést" illeti, sajnos ezzel nehéz mit kezdeni. Én negyvenévesen már látom, hogy az ember kamaszkora után is változik, vannak korszakok később is. Nem úgy gondolkodom most, mint 20 évesen. Sőt, néha el sem akarom hinni, hogy milyen - mostani ésszel - hülyeségeket csináltam 20 évesen, amíg szó szerint nem szembesít valaki vele. Bizony, még az emlékeket is törölte az agyam. Innen már nem nehéz megértenem azt sem, hogy 60 évesen megint máshogy fogok gondolkodni, és 80 évesen megint máshogy.

A kérdező abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy most olyanban kell döntenie ami 20 évvel későbbi jövőjére nagyon-nagyon kihathat. Valójában nem hozhat megalapozott döntést, mert fogalma sincs, hogy ő saját maga hogyan fog gondolkodni 40 évesen. Pontos választ senki sem tud adni neki, hiszen minden ember és sors más. De mégis, arról hogy hogyan gondolkodhat majd 40 évesen egy ilyen kérdésről, fölöttébb praktikus megkérdezni néhány - most jön a meglepetés - negyvenévest. Aztán úgy dönt ahogy akar. Ő fogja viselni a döntése következményeit. Én mindenesetre meg szoktam kérdezni a 85 éves nagyanyámat hasonló esetekben.

Kedves #62, én elhiszem - miért ne hinném:) - hogy te csakugyan 43 éves férfi vagy - csak akkor légyszi ismerd el, hogy az #58-ast a tizenéves lányod mondta tollba... mert hát elég sok férfit ismerek a saját korosztályomból, csakugyan van, aki mellette szólna és van, aki ellene - de így egyikük sem fogalmazna... tudod, az embernek 43 évesen már nem kérdés, hogy mit mondjon a gyerekének adott esetben - "az igazat, csakis az igazat, mindig igazat" és a gyerek majd ebből levonja a saját következtetését... ez nem kérdés. Meg ilyent sem írna le, hogy " Egy darabig amúgy sem kell a látogatáson kívül mit csinálnod, csecsemőt nem lehet elvinni az anyjától." - mert a jó ég tudja, egy férfinak AZ soha nem pozitív dolog, ha pont annak lesz kiszolgáltatva, aki csúnyán becsapta és kihasználta...

Na, ilyenek...

Abban persze tökéletesen igazad van, hogy az ember akár mit is csinál, az MINDIG kétesélyes, vagy megbánja, vagy nem... Kérdés, hogy mit tud csinálni 5 vagy 10 vagy 15 év múlva az egyik és a másik esetben, ha tényleg megbánja... melyik neccesebb szerinted:

a, felvenni a kapcsolatot egy 10 éves (mondjuk) gyerekkel, mert az ember megbánta, hogy távolságot tartott tőle

vagy

b, megszakítani a kapcsolatot egy 10 éves (mondjuk) gyerekkel, mert az ember megbánta, hogy kapcsolatban maradt velük

(...és a, esetben ugye egy 10 éves gyerekkel lehetsz kapcsolatban úgy is, hogy az anyjának köszönnöd se kell... na, próbáld meg ezt egy csecsemő esetén... mint kifejtetted magad: " Egy darabig amúgy sem kell a látogatáson kívül mit csinálnod, csecsemőt nem lehet elvinni az anyjától." )))

63: elolvastam még egyszer az 58-as hozzászólásomat. Nem tudom, milyen szempontból gyanús neked. Én írtam, teljesen vállalható, kétségtelen nem a kocsmai jól megmondom (aztán otthon kussolok az asszony előtt) stílusa van.

Nekem is rohadt kellemetlen lenne ezzel a nővel egy házban tartózkodni. Bár a másik oldalt még nem hallottuk, kíváncsi lennék arra is. Kérdező felfoghatja bosszúnak is, hogy kapcsolatot tart a gyerekkel. (De ha csak bosszúnak fogja fel, akkor isten őrizzen hogy kapcsolatot tartson!) Viszont ha tényleg egy aljas nőről van szó, akkor az is pont amellett szól, hogy tartsa a kapcsolatot. Én nem hagynám magára a gyerekem egy hárpiával! Sőt ami azt illeti, megpróbálnám minél inkább magamhoz vonni a gyerekfelügyeletet. Annak ellenére is, hogy tudom milyen nehéz lenne, mert az a típusú apa vagyok, aki nem igazán tud mit kezdeni egy gyerekkel amíg az nem tud beszélni.

Nincs olyan alternatíva, hogy 10 évesen szakítsa meg a kapcsolatot. Ilyet nem tehet senki. Olyan van, hogy az anyja annyira ellene hangolja a gyereket, hogy reménytelenné válik a kapcsolattartás. De akkor a gyerek döntsön, hogy nem megy. Az apjának legyen nyitva mindig az ajtaja előtte, és erről tudjon a gyerek.

Kérdező felveheti a kapcsolatot később is, de nem lesz olyan a kapcsolatuk soha. Kamaszkortól kezdve pedig semmilyen nem lesz. Ezt tudnia kell a kérdezőnek. Ahogy azt is, hogy a gyerek első évei hatnak ki legjobban az egész életére. Sajnos most kell meghoznia a döntést, nem halogathatja, mert ebben az esetben a halogatás is döntésnek számít.

Ha később dönt úgy, hogy mégis felveszi a kapcsolatot, akkor arra nagyon enyhe kifejezés, hogy "legfeljebb nem lesz pont olyan, mintha első perctől". Egyáltalán nem lesz olyan kapcsolata.

Egy óvodás gyerek nagyon gyorsan fejlődik az elején, olyan az agyuk mint a szivacs, csak legyen aki tölti napi 12 órában. Már kisiskoláskorban is látványosan lassabbak. Az első két évhez én nem tudok hozzászólni, mert ugye nem beszélnek, de a hozzáértők szerint az a legfontosabb időszak. Én inkább arra tippelnék, hogy a késedelem idejével exponenciális romlik a kapcsolat minősége. A kamaszkor kezdetével annyi. De nem értem, nincs neked gyereked?

"Egyáltalán nem lesz olyan kapcsolata." - így van, hangsúly az "OLYAN"-on... vagyis jó sansszal ugyanaz történik, mint ha valaki kamaszkorban kap egy "nevelőszülőt"... nem lesz köztük tekintélyelvű "apa-gyerek" kapcsolat, de simán lehet baráti viszony... hogy ez kinek jó hír és kinek rossz, az egyedi... (szerintem inkább pozitívum)... és ahogy kiveszem, Kérdező sem vágyik most minden áron apa-szerepre...

"mert ugye nem beszélnek, de a hozzáértők szerint az a legfontosabb időszak." - KINEK?