Szülőként ez zavarna? Menjünk hotelbe, vagy mi?

Előző, az meg a "lenézők" saját problémája...

Azért érdekelne, hogy itt a Kérdezőt leszólók közül ki tudna erre a helyzetre valami más érdemi megoldást javasolni... az embereknek az érettségi-felvételi évében nem igazán szokott beleférni egy minden hétvégén ingázós távkapcsolat...

A Barátság extrákkal filmet aki nem értette, annak elmondom.

(Még nem találkoztam olyan emberrel, aki a "barátság extrákkal" címet úgy használta volna, amit az valójában jelent a filmben!)

Szóval van két érzelmileg erősen sérült és mentálisan zavart ember, akik nem mernek bevállalni egy igazi szerelmi kapcsolatot, ezért mindenféle módon megmagyarázzák maguknak, hogy ami köztük van, az nem kapcsolat, hanem barátság (extrákkal). De a film végére még számukra is kiviláglik, hogy ilyen nem létezik, és ami köztük van, az egy (kommersz, életreszóló) szerelmi kapcsolat.

Szóval Neked mi a bajod, hogy ezt a barátság-dumát nyomod Magadnak?

Szerintem a Kérdezőnek a világon semmi baja, csak nem akarja kizárólagosan lekötni sem magát, sem a másikat egy olyan kapcsolatban, ahol nem látható előre, hogy mikor tudnak valójában is együtt lenni...

Egyébként van benne ráció, ha most belekezdene két 17 éves ilyen keretek között egy "holtomiglan-holtodiglanba" az igen nagy eséllyel (>99%) bukna, vagy valamelyiküknek fel kellene áldozni a saját terveit, vágyait. A Kérdező által elképzelt keretekből viszont lehet továbblépés évek múlva akár, több esélyt ad, mint az előző verzió, hisz közben egyiküknek sem kellett feláldozni a saját terveit-céljait-vágyait.

"De nekem ez lenne az első kapcsolatom"

És máris qrva akarsz lenni. Szép, de legalább azzal jól lehet keresni.

Nekem volt ilyen pasim, nem kötődtem hozzá különösebben érzelmileg, de jól elvoltunk. Nem jártunk, néha buliztunk együtt, akkor összegabalyodtunk, meg felmentem párszor hozzá "filmet nézni". Mondjuk elég hosszútávú volt a dolog, de szünetekkel. Amikor lett pasim, vagy neki barátnője, akkor nem is találkoztunk, de ha mindketten szabadok voltunk akkor miért-ne alapon működött. Kölcsönösen szimpatikusak voltunk egymásnak, de már az elején letisztáztuk a játékszabályokat, hogy ne legyen gond.

Viszont 17 évesen én se javaslom az ilyen kapcsolatot. Ebben a korban szerelemre vágyik az ember, és ha lefeküdtök egymással, akkor tuti fülig beleszeretsz majd és a falt kaparod a srác hiányától. Hidd el, tudom milyen nekem is volt távszerelmem, és így nagyon rossz. Főleg úgy, hogy te egyedül bolyongsz a városban és mindenütt turbékoló fiatalokat látsz, a te párod meg 200 km-el arrébb van tőled és majd csak 2 hét múlva láthatod....

De ezek csak tanácsok, végül is azt csinálsz amit akarsz, szüleidet nem ismerjük, hogy nekik mi fér bele.

Ha te nem vállalod be a távkapcsolatot, akkor nem is szereted igazán. (Tapasztalatból mondom.) Akkor meg tényleg felesleges lefeküdni vele.

Nem hazudok, a távkapcsolat iszonyú nehéz. De épp az a szép benne, hogy ha nem igazán mélyek mindkét fél részéről az érzelmek, akkor úgyis felbomlik szinte magától, tehát nem tudsz bennragadni egy rossz kapcsolatban. És igen, a ti korotokban is működhet (nálunk működött).

Szóval, ha úgy gondolod, hogy érdemes, akkor próbáld meg, legfeljebb nem sikerül. Ha viszont úgy gondolod, hogy neked ez nem megy (mert azért az igaz, hogy nem mindenki alkalmas a távkapcsolatra), akkor meg keress valakit a közelben.