Hogy mutassam be itthon megjegyzések, beszólások, előítéletek nélkül? Szülőként ezt hogy fogadnátok? 17/L

Volt egy plátói szerelmem. Elég vicces helyzet volt, mert 3 éve belezúgtam, voltak közös barátaink, bár ez nem volt nehéz, mert őt mindenki ismerte, mindenkinek a haverja volt. Tele volt egyetemista barátokkal, a fiatalabbak meg rá próbáltak hasonlítani... Szóval az a tipikus "menő srác". Szóval voltak közös ismerőseink, de vele sosem beszéltek. Egyszerűen kikapcsolt az agyam, ha a közelemben volt. Akkor máshoz sem szóltam, nemhogy hozzá. A legjobb barátnőm tudta egyedül, hogy mennyire odavagyok érte. Viszont a többi barátnőmmel meg lefeküdt, vagy az orrom előtt fűzte őket, 2 kezemen nem tudnám megszámolni, hogy hányszor jöttem haza ezért sírva egy buliból. Tudtam, hogy nem ér annyit, de akkor sem tudtam elfelejteni, továbblépni, olyan volt, mintha csak rá tudnék "úgy" nézni... Aztán a télen bekövetkezett a katasztrófa, a legjobb barátnőm összejött vele és kiderült az, hogy odavoltam érte. Erről beszéltek hetekig a suliban, én pedig "kikapcsoltam". Kiborultam, mert elveszítettem a legjobb barátnőmet, az emberek folyton kérdezgették, hogy jól vagyok-e, a srác levegőnek nézett és a napjaim úgy néztek ki, hogy suli-buli-3, vagy 4 óra alvás-suli. Nem akartam az érzelmeimmel foglalkozni, azzal, hogy egy 11 éves barátságnak vége lett, vagy hogy a fiú szinte az öszes barátnőmet befűzte akár egy éjszakára.

Viszont most együtt vagyunk. Nem tudom, meddig, nem tudom, hogy ez hogy sikerült. De június óta együtt vagyunk titokban és nem azt mondom, hogy örökre, meg nem házasságot tervezek vele, de most ez van. Lehet, hogy évekig együtt leszünk, de arra is megvan az esély, hogy ősszel, ha elkezdődik a gimi, rájövünk, hogy ez nem működik és szakítunk. Szóval nem arra vagyok kíváncsi, hogy az itteni "jósok" mit gondolnak a kapcsolatunkról és hogy mennyire ismernek minket. :D

Azzal kapcsolatban szeretnék segítséget kérni, hogyan mutassam be a családomnak. Anya tud róla mindent, a nővéremnek lefeküdt a legjobb barátnőjével, így nem kedveli annyira, apa pedig nem velünk él, szóval ő nem számít.

Anyától tartok, mert ő tényleg olyan, hogy ami a szívén, az a száján...

Mert ez olyan, mintha 3 éven keresztül hiába beszélt és vigasztalt volna minden alkalommal.