Elköltözzek és önállósodjak azért, hogy tudjam a saját életemet élni, vagy maradjak itthon a kényelem és a pénz miatt, de hagyjam, hogy dróton rángassanak?
19/L vagyok, most érettségizek. Azért most, mert 5 évesre járok, mielőtt ebbe bárki belekötne, hogy így buktam meg úgy buktam.
Nos, a szüleimmel élek és hát ugye nem kell dolgoznom, túl gyakran házimunkát sem kell végeznem, kapok zsebpénzt (mondjuk nem olyan sokat de spórolós vagyok, kijövök), és nem kell fizetnem semmiért.
Szüleimnek a világ legeslegeslegfontosabb dolga az ész, a jó tanulás, az egyetem, vagyis velem kapcsolatban. Na, de én ezt nem tudom megadni nekik, nem vagyok jó tanuló, és nem csak lustaságból. Most pl ezerrel készülök a szóbelire és tök olyan, mintha semmit nem tudnék. Itthon kijelentettem még fél éve, hogy nem szeretnék egyetemre járni, nehéz lenne, nem bírnám, és OKJ-vel is el tudnék valahogyan helyezkedni. Ekkor apám vagy egy óráig kiabált velem, attól féltem, hogy megver, hogy én mit képzelek magamról, hogy eddig nem tanultam és hogy nem megyek egyetemre. (Mondjuk ha foglalkozott volna a jegyeimmel akkor esetleg előbb gondolkozhatott volna na mindegy...) És akkor eldöntötte, hogy a kezébe veszi az irányítást. Megnézett pár szakot, amiről úgy gondolta, jó nekem, s kb. helyettem töltötte ki a jelentkezést. Kifizetett mindent: magántanárokat, nyelvvizsgadíjat, az egyetemet is fizetné, naponta szólt hogy tanuljak gőzerővel, de mindez hiába. A nyelvvizsgám nem sikerült, az írásbeliket elszúrtam, 280 pontom sem lesz. Pedig mindent megtettem, de pár hónap alatt nem tudok 5 évnyi anyagot bepótolni és mindenre felkészülni.
Ennek (is) következtében kb. börtönbe vagyok zárva. A szüleim nem engednek nyaralni menni a barátaimmal, mert így meg úgy féltenek (20 éves leszek és olyan helyre mennék amit nálam senki nem ismer jobban, és van annyi eszem hogy nem állok szóba idegenekkel), meg hát ugye a barátaimnak jól sikerültek az érettségik, nekem miért nem, hát mivel nem vesznek fel sehova ezért nem mehetek... Sokáig a volt pasimnál sem aludhattam ott, közben mindenhonnan azt hallottam hogy már két hét után együtt aludtak a szerelmükkel.
Bocsánat a hosszúért, de tudnotok kellett az előzményeket.
Szóval van két választásom:
1.: Beletörődök, hogy nem engednek el sehova és hallgathatom a kb. mindennapos problémázást, hogy mennyire lusta és rossz tanuló vagyok, majd jövőre átbukdácsolni az egyetemen a diplomáig egy olyan szakon, amihez alig értek, cserébe kb. meg se kell mozdulnom csak tanulnom, ami nem megy nekem egyszerűen.
2.: Arra gondoltam, hogy keresek egy albérletet valakivel közösen. Nem ismerőssel mert senki nem akar még elköltözni otthonról. Pasim nincsen. Vállalok valami munkát, közben OKJ-t végzek, vagy valami felnőttképzést.
Melyik legyen? Mit gondoltok?
Ha van miböl megélni, akkor menjd.
De arra ne számíts, hogy a szüleid eltartanak akkor is, ha elköltöztél.
Ezét ELÖSZÖR keress megfelelö munkát, és csak utána indulj neki a világnak.
A szüleid jót akarnak neked, a maguk hülye módján de akkor is... ha tanulási nehézségeid vannak vagy valami nem stimmel akkor nem ártana ezzel foglalkozni, orvost felkeresni, mert ez nem normális dolog.
Ha elköltözöl az nem lesz egy jobb élet, mivel magad eltartani egy vacak melóval igencsak nehéz lesz, főleg ha tanulni is akarsz mellette, az pedig idegölő és fárasztó lesz így a kettő együtt.
Gondold végig melyikkel jársz jobban, mert lehet hogy nehéz elviselni a szülőket, de lehet hogy mégiscsak megéri..
Elméletben ez szép és jó, de gyakorlatban nem ilyen könnyű ám.
Főállásban dolgozó dolgozó emberek örülnek ha 100 ezret haza tudnak vinni. Nem egyszerű ennyiből még egy fél albérletet sem kifizetni plusz rezsi, és akkor még nem ettél egy falatot sem, nem vettél bérletet, mosószert, net, telefon stb, és akkor te még fizetnél egy okj-t. Szabadidőről a munka és okj mellett ne nagyon álmodj, de pénzed se lesz rá, hogy csinálj bármit, max a sétára. Ráadásul ott lesz a házimunka, ha enni akarsz, vagy tiszta ruhát, magadnak kell megoldani.
Nem lehetetlen, de könnyen lehet, hogy visszasírod a szüleidet.
Te tudod, hogy milyen életet akarsz magadnak. Nettó 80 ezerért dolgozol-e TESCO pénztárosként, szerencsés esetben egy elegánsabb üzletben max. nettó 120 ezerért, vagy felsőfokú végzettséggel, nyelvtudással multinál rögtön 200 nettóért még call centeresként is.
Faterod nem akarja hogy elcseszd az életed, és utána őket szidd hogy milyen hülye voltál. 25-26 évesen is már sokan már 600-700 ezer nettót keresnek középvezetőként, egyetemi diplomával.
Tök jól hangzik hogy elkezdesz dolgozni és mellette tanulsz,éled az önálló életed,de sajnos ez nem ilyen könnyű.
Ahogy előttem is írták már,örülhetsz ha kapsz 100 ezer ft-ot,egy érettségivel elég nehéz elhelyezkedni,de elmehetsz árufeltöltőnek vagy kasszába,esetleg mekibe,még talán 1-2 irodai munka is lenne,de ezekkel mindig minimálbért keresnél,vagy egy kicsivel többet.Ebből kellene ki tudnád fizetni az albérletet,a rezsit,és még egy kevés maradna kajára.De akkor még nem vettél bérletet,tisztálkodó szereket,ruhákat,nem szórakoztál stb.Mellete akarsz tanulni,ami az összes szabadidőd elvenné,és akkor még otthon várna ám a házi munka is,főzés,mosás,takarítás,vasalás stb.Mire haza érnél a nap végén,örülnél hogy lyuk van a seggeden.
Viszont ha megbékélsz a szüleiddel,és tényleg bele húzol a tanulásba,nyáron is készülnél,mellette annyit pihenhtsz amennyit csak akarsz,lenne költőpénzed,bár diákmunkát tudnál vállalni(!!)tudnál szórakozni is.Aztán majd belerázódnál az egyetembe is,csak akarni kell.
Gondolj bele,pár év múlva "csak" 1 okj-d lenne,viszont ha egyetemre mész,lehet diplomád,azzal sokkal könnyebb elhelyezkedni,több fizetésed is lenne(persze nem minden esetben) ami rengeteget számít.
Nagyon sokan irigyek lennének rád a mostani helyzeted miatt.
Képzettség nélkül rendes állást találni borzasztó nehéz. Előbb végezz el valami képzést, aztán költözz. De jobb lenne, ha mégis belefognál az egyetembe/fősuliba. Lehet, hogy nem fog tetszeni a szak amit elkezdesz, de ha már bent vagy, ezerszer könnyebb szakot váltani, hidd el! Lehet, hogy lesz majd valami amit szeretnél tanulni.
Persze nem kell mindenkinek diplomásnak lenni, akár milyen szakma megteszi, ha becsületesen végzed és szereted a munkád.
A sulinak nem muszáj a te városodban lennie, szóval mehetsz koliba vagy albérletbe is, nem muszáj a szüleiddel laknod.
A szüleid jót akarnak, csak már sajnos kicsit késő észbe kapni a tanulással kapcsolatban.
Ha van valami, amit tanulnál, akkor beszéld meg velük. Az úszásoktatótól kezdve esküvői fotósig bármi lehetsz, csak menj el egy tanfolyamra. Biztosan jobban fognak hozzád viszonyulni, ha látják, vannak terveid, csak nem pont azok amit ők akartak. Ne légy gyerekes, tervezz el mindent alaposan, megfontoltan. Akkor ők is komolyabban vesznek.
Még egyszer mondom, végzettség nélkül olyan munkát nehezen találsz amiből meg is tudsz élni. És míg munkád nincs, ne is álmodj a külön költözésről.
rengeteg diplomás munkanélküli van és mégis azt javasoljátok neki hogy szenvedjen végig egy egyetemet csak a papírért... ha nem ért hozzá úgy se tud elhelyezkedni vele. meg annak sincs értelme hogy kibukjon 1-2 év után.
nincs amúgy semmi olyan tantárgy ami érdekel?
mondjuk ha nincs, szerintem is menj okj-re, nem kötelező mindenkinek egyetemre járni. nyilván jobb, de aki kibukik 2 év után az csak elpazarolt egy csomó időt. az leső okj meg ingyenes 21 alatt
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!