Elköltözzek és önállósodjak azért, hogy tudjam a saját életemet élni, vagy maradjak itthon a kényelem és a pénz miatt, de hagyjam, hogy dróton rángassanak?

19/L vagyok, most érettségizek. Azért most, mert 5 évesre járok, mielőtt ebbe bárki belekötne, hogy így buktam meg úgy buktam.

Nos, a szüleimmel élek és hát ugye nem kell dolgoznom, túl gyakran házimunkát sem kell végeznem, kapok zsebpénzt (mondjuk nem olyan sokat de spórolós vagyok, kijövök), és nem kell fizetnem semmiért.

Szüleimnek a világ legeslegeslegfontosabb dolga az ész, a jó tanulás, az egyetem, vagyis velem kapcsolatban. Na, de én ezt nem tudom megadni nekik, nem vagyok jó tanuló, és nem csak lustaságból. Most pl ezerrel készülök a szóbelire és tök olyan, mintha semmit nem tudnék. Itthon kijelentettem még fél éve, hogy nem szeretnék egyetemre járni, nehéz lenne, nem bírnám, és OKJ-vel is el tudnék valahogyan helyezkedni. Ekkor apám vagy egy óráig kiabált velem, attól féltem, hogy megver, hogy én mit képzelek magamról, hogy eddig nem tanultam és hogy nem megyek egyetemre. (Mondjuk ha foglalkozott volna a jegyeimmel akkor esetleg előbb gondolkozhatott volna na mindegy...) És akkor eldöntötte, hogy a kezébe veszi az irányítást. Megnézett pár szakot, amiről úgy gondolta, jó nekem, s kb. helyettem töltötte ki a jelentkezést. Kifizetett mindent: magántanárokat, nyelvvizsgadíjat, az egyetemet is fizetné, naponta szólt hogy tanuljak gőzerővel, de mindez hiába. A nyelvvizsgám nem sikerült, az írásbeliket elszúrtam, 280 pontom sem lesz. Pedig mindent megtettem, de pár hónap alatt nem tudok 5 évnyi anyagot bepótolni és mindenre felkészülni.

Ennek (is) következtében kb. börtönbe vagyok zárva. A szüleim nem engednek nyaralni menni a barátaimmal, mert így meg úgy féltenek (20 éves leszek és olyan helyre mennék amit nálam senki nem ismer jobban, és van annyi eszem hogy nem állok szóba idegenekkel), meg hát ugye a barátaimnak jól sikerültek az érettségik, nekem miért nem, hát mivel nem vesznek fel sehova ezért nem mehetek... Sokáig a volt pasimnál sem aludhattam ott, közben mindenhonnan azt hallottam hogy már két hét után együtt aludtak a szerelmükkel.

Bocsánat a hosszúért, de tudnotok kellett az előzményeket.

Szóval van két választásom:

1.: Beletörődök, hogy nem engednek el sehova és hallgathatom a kb. mindennapos problémázást, hogy mennyire lusta és rossz tanuló vagyok, majd jövőre átbukdácsolni az egyetemen a diplomáig egy olyan szakon, amihez alig értek, cserébe kb. meg se kell mozdulnom csak tanulnom, ami nem megy nekem egyszerűen.

2.: Arra gondoltam, hogy keresek egy albérletet valakivel közösen. Nem ismerőssel mert senki nem akar még elköltözni otthonról. Pasim nincsen. Vállalok valami munkát, közben OKJ-t végzek, vagy valami felnőttképzést.

Melyik legyen? Mit gondoltok?