Mi lehet az oka annak, hogy egy ember szülőként a gyerekeivel abszolút nem törődik, majd nagyszülőként éjjel-nappal az unokáján lóg?

A szüleimről van szó. Enyhén szólva sosem voltak mintaszülők, mindig tehernek éreztük magunkat számukra, valami felesleges koloncnak. Sokszor a fejünkhöz is vágták, hogy bárcsak meg sem születtünk volna (pedig tervezett gyerekek voltunk), hogy ők soha még egyszer nem vállalnának gyereket, sokkal jobb lenne az életük gyerek nélkül. Nem érdekelte őket, hogy vagyunk, mi van velünk, sosem beszélgettek velünk, csak élték a maguk kis életét.

Erre néhány hónapja megszületett az első unoka. Hirtelen pálfordulás történt, anyám is, apám is gyökeresen megváltozott - de csak az unoka irányába. Rám és a testvéremre (az ő gyereke amúgy) a mai napig nagy ívben tesznek, főleg rám, gyerek nélkül. Ha beszélek hozzájuk, oda sem figyelnek, nem érdekli őket semmi. Úgy lediplomáztam 1 éve, hogy anyám (pedig egy házban éltünk) azt sem tudta, hogy államvizsgázni megyek, 2 hónappal rá tudta kb meg, hogy meglett. Most meg az unoka lett a mindenség. Nemrég közös kirándulást terveztünk a szüleimmel meg a párommal, azt is lemondták fáradtságra hivatkozva, majd megtudtuk, hogy azért mondták le, mert jött a testvérem meg az unokájuk látogatóba és inkább egész nap a gyerekkel játszottak meg gügyörésztek. Le sem szállnak a gyerekről, ha ittvan, már pedig minden nap idejönnek vele napi 4-5 órára, ezidő alatt mást sem tesznek, csak fekszik a gyerek a szobájukban és neki gügyögnek. Kb. 5 percre nem állnak le. Minden nap viszik sétálni, hintáznak vele, játszanak, velünk ezt sosem tették. Miért van ez? Nem nyugdíjasok, régebben csak több idejük volt, mint most, mégis...

Miért tesz valami magasról a gyereke fejére, miközben az unoka a mindene?