A mai kamaszok halatlanok vagy csak a mi gyerekeink kockak?

"A gyereket sajnos csak egy evben 1x fel nyarra engedi AZ anyuk hozzank.

= férj nem tesz semmit hogy elhozhassa a gyerekeit.

Csomó jogi lehetősége lenne, hogy elvihesse a megítélt láthatásra őket,anyuka még pénzbüntetést is kaphat az akadályoztatásért vagy apának is ítélhetik a gyereket.

Csak ugye könnyebb az új nő szoknyája mögé bújni és várni a nyaralási parancsokat.

Dehogy marad addig is a nyár... elérted amit akartál, te írtad, jövőre már nem viszitek őket. Erről szólt az egész, szépen lassan kibújt a szög a zsákból. Az elején még próbáltál úgy csinálni, mintha mind a 4 gyerekről szó lenne, de itt a végén már csak a férjed gyerekeit szapulod.

Meg kell hagyni, elég jól csinálod, mert egyrészt olyan bunkó, arrogáns módon viselkedsz velük, hogy ők nem szívesen jönnek már, másrészt meg addig duruzsoltál a papucsállatka férjecskéd fülébe, hogy végre elérted, hogy ő se akarja hozni őket. Megtapsolhatod magad...

Egyébként nincs annál visszataszítóbb, és kulturálatlanabb dolog, mint ha valaki azzal akarja magát okosabbnak, különlegesebbnek láttatni, hogy a mondataiba időnként belecsempész egy-egy idegen szót. Ráadásul olyat, ami nagyon hasonlít a magyar megfelelőjére, vagy nemzetközileg ismert a jelentése. Számomra ez a műveletlenség, nagyképűség szinonimája. Vagy magyarul beszélj, vagy angolul kedves kérdező. Pláne írásban, ahol van idő, ha hirtelen nem jut eszedbe egy-egy szó, átgondolni, hogy mit is szeretnél kifejezni.

Ja és ha nem tartod magad magyarnak, ráadásul lenézed az magyar társadalmat, akkor talán ne egy magyar kérdezős oldalon tegyél fel kérdéseket, hanem egy olyanon, amelyiknek a nyelvét beszéled, és nem kell idegen szavakat behelyettesítened. Ott ráadásul mindenki egyet is ért veled, hiszen a "collegaid" is isszák szavaidat, és örök-érvényű jó tanácsaidat, nevelési elveidet alkalmazzák is saját gyermekeiken. Talán írhatnál is könyvet erről, biztos "bestseller" lenne. :)

Több logikai bukfenc is van a történetben, de játsszunk tovább.

Miért kell az év történeteit mesélni útközben? Apuka gondolom folyamatosan tartja a kapcsolatot a gyerekeivel. Vagy arra sincs energia, csak évente egyszer?