Ti mit adnátok meg a gyereketeknek, ha ilyen eredményeket elér?

Szóval apukád ha jól értem asztalos. Most nyár van hagyd a fenébe a tanulást, jóból is megárt a sok. Menj ki és segíts neki. Szerintem büszke ő rád, csak egyszerűen minden apa szeretné ha a gyereke kicsit segítene neki, érdekelni az ő szakmája, átadhatná neki a tudását. Szerintem itt erről van szó, ne képzelj bele többet. Büszke ő rád, csak azt is szeretné ha vele lennél. Egyébként nekem se sokkal többől állt az életem gimiben mint neked. Anyukám mondogatta, hogy egy kicsit éljek, ne tanuljak annyit, bulizzak stb... de kb úgy voltam mint te. Így utólag azt mondom hogy igaza volt. Na nem linkségre biztatott, hanem egy kis életre. Utólag vissza gondolva éltem legrosszabb 4 éve volt a gimi, mert minden percemet a tanulás határozta meg és az hogy egyetemre mehessek. Az egyetemen jöttem rá, hogy 4 évig életem sem volt, és a tanulást lehet még fokozni úgy is hogy nem bezárva élek, hanem lazán és van életem.

Szóval nyár van, menj ki segíts neki, vágd le a füvet, segédkezz a műhelyében, néha az is elég ha ott vagy és nézed. Nem árt ha megtanulsz ezt azt. És ha kicsit közelebb kerülsz apudhoz akkor ő is majd másképp áll a tanulásodhoz. Ha meg most is tanulsz nyáron akkor meg azt kell mondjam igaza van.

41 vagyok

Amúgy konkrétan nem volt nálunk annyira nagy dolog a ballagás hogy számítógépet kapjak. Azért mert amit amúgy is nagyon szerettem volna év közben azt megkaptam. De nem tanulmányokhoz volt kötve semmi. Megszokták hogy jó tanuló vagyok, hogy kapom a dicsérteket, de nem azért kaptam meg valamit. Hanem azért mert a gyerekük vagyok, szeretnek és megtehették hogy megvegyék.

Szóval kérdező próbáld meg úgy beosztani az idődet, hogy apuddal is lehess és tanulni is tudj. Arany középút. Te sajnos átesnél a ló túl oldalára.

29-es vagyok. Igazán kíváncsi lennék, miért lettem ily mértékben lehúzva? Ha valaki lehúzott, megtenné, hogy leírja, miért tette, mivel nem ért egyet? Értetlenül állok a dolog előtt... nem mocskolódtam, nem sértegettem, nem bunkóztam le senkit, többé-kevésbé olyanokat írtam, mint mások. A kérdésre is válaszoltam:

"Összegezve: mit adnék? Maximális erkölcsi és anyagi támogatást a tanuláshoz, de ha azt látnám, hogy a gyerekem belebetegszik, rámegy a dologra, akkor bizony visszafognám... néha állj fel az asztaltól pihenés gyanánt és menj le a műhelyébe - még akkor is, ha nem érdekel - nyilván apukád is közvetlenebb a saját közegében - és beszélgess vele sokat. Bármiről...

Lehet, hogy ezt értettétek félre?

"Ja, és nem tudom, hogy milyen irányban szeretnél továbbtanulni, de próbálj meg piacképes vonalon elindulni"

Nem arra gondoltam, hogy olyant tanuljon az egyetemen, amit nem szeret, de jól meg lehet belőle élni, hanem nyilván többféle érdeklődése van a kérdezőnek - abból válasszon piacképeset. Valljuk be - és előre is elnézést az érintettektől - de pl. az ország tele van Kommunikációt végzett diplomásokkal, de aligha hiszem, hogy a 80 %-uk tudna benne dolgozni. Mert ha nincs szükség arra a diplomára, akkor mire megy vele? Jó, persze tanulni mindig érdemes... De nem mondtam, hogy ne tanuljon...

Nem mondtam neki azt sem, hogy adja fel az álmait, nem tanácsoltam neki, hogy legyen asztalos, ha nem szereti - szóval tényleg nem értem...

En ellenben igenis megjutalmaznam a gyerekemet a jo bizonyitvanyert mert en sose kapok semmit es rosszul esik. Tavaly evvegen pl jeles lettem egy csomo dicserettel, ev sportoloja stb es ez bizonyos szempontbol nagyon sok bizonyos szempontbol pedig nagyon keves munka volt. Teszem azt foldrajzbol en vert izzadtam minden dolgozatnal h meglegyen az otos de ragaszkodtam hozza h folrdrajzbol otos legyek mert nekem az fontos. A szuleim valahogy mindig elfelejtik ertekelni amit csinalok es tudom h nem miattuk csinalom csak jol esne az elismeres toluk, akar ha csak egy tollat v barmit kapnek mert az azt mutatna h igen, o kulon raszanta az idot h elmenjen nekem venni egy valamit. Mert az sztem egy vicc h a tanaraimtol tobb jutalomajandekot kapok (konyvek altalaban) mint a sajatm szuleimtol.

En mindenkepp adnek neked, nehogy motivalatlanna valj.

Annyit fuznek hozza az elozo kommentekhez h tenyleg nem normalis ha vki hajnalig tanul de neha igenis az. En is neha addig tanultam mert egyszeruen delutanig suli van, en utana edzek es csak este kezdhetek el tanulni. De azt tenyleg fogadd meg mint tanacsot h nem jo ha csak a tanulasra koncentralsz. Mikor en abbahagytam az intenziv sportot akkor annyira elveszettnek ereztem magam es nem tudtam beosztani az idomet igy mindig elnyult a tanulas. Par het utan visszaalltam a heti 4 edzesre mert ugy bizonyitottan jobban mukodtem :)))

Szerintem fontos, hogy egy szülő valamilyen formában éreztesse a gyerekével, hogy büszke rá, támogatja, mellette áll. Nem ez hiányzik neked, kérdező? Mert nekem ez hiányzott mindig, nem is a tárgyak, hanem igazából elvárták az eredményeket, de természetesnek is vették, és valahogy soha nem volt pozitív visszacsatolás a szüleimtől, de ha valami gyengébben sikerült (mondjuk ha 4-esnél rosszabb jegyet kaptam), azért már nekem estek, míg a kortársaim szülei valahogy teljesen mások voltak. Most ez csak egy példa, az én esetem, a teljes érdektelenség is ugyanilyen rosszul esett volna.

Neked mik a terveid, merre akarsz továbbmenni érettségi után?

"többször fordult elő, hogy éjjel későn feküdtem le (kb. fél 1 körül),"

"Az a fél 1-ig való tanulás egyszer vagy kétszer fordult elő." Most akkor hogy is?

47-es igen, szerintem is az hiányzik a kérdezőnek: a szülői elismerés. Ezért is írtam én is (29-es), hogy

"Mit adnék? Maximális erkölcsi és anyagi támogatást a tanuláshoz"ezért nem értem, miért lettem 25 %-os hasznos :-(

Amúgy 2 rossz közül az még a "szerencsésebb" változat, ha "csak" nem ismeri el, de engem kifejezetten meggátoltak abban, ha bármit szerettem volna csinálni. "Nem lehet" - miért? "Csak, mert én vagyok az anyád és én azt mondtam"