Ti mit adnátok meg a gyereketeknek, ha ilyen eredményeket elér?

Nah, nah, nah, álljuk meg egy szóra. A Kedves Kérdező követni szeretné a maga elé kitűzött cél eléréséhez kijelölt utat. Szerintem senkinek semmi köze ahhoz, hogy Ő ezt hogyan valósítja meg, vagy hogy miket és hogyan ér el. Ő azért tanul, mert gondolom nem akar egy szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkező ipari munkás lenni és ezt tisztelem is benne.

Ha az én gyerekem érne el hasonló eredményeket a tanulás terén szerintem megadnám neki amire vágyik, már ha a források engedik. Már csak azért is, hogy ezzel biztassam, hogy igenis megéri tanulni és kitartani, mert minden elolvasott, megtanult tankönyvi szövegnek meglesz a maga "gyümölcse".

Nálunk sem merült fel soha, hogy a jó eredményekért bármilyen tárgyi (esetleg pénz-)jutalmat kapjak. Úgy fogta fel mindenki, hogy 1., a diploma az alap, 2. a magam jól felfogott érdekében kell jól tanulnom, 3. ez a feladatom, és mint bármilyen más feladatot, ezt is színvonalasan kell csinálni. A diplomaosztóra, ha jól emlékszem, 2 könyvespolcot kértem "ajándékba", én sem éreztem, hogy ennél többet érdemeltem volna érte. Az érettségi meg pláne semmi, összejött a család egy ebédre, annyi.

Az persze teljesen jogos elvárás részedről, hogy ne piszkáljanak azért, mert rendesen végzed a "munkád". Ez enyhén szólva nem korrekt veled szemben, de nem hiszem, hogy apádat meg tudnád változtatni. Volt olyan ismerősöm, aki pont ott csúszott el a tanulmányaival, hogy az mindig fontosabb volt az apjának, ha a műhelyben kellett segíteni, és ezt a srác nagyon is kihasználta - felnőtt fejjel aztán bánta, hogy nem tanult akkor, amikor még lett volna ideje rá. Szóval örülj, hogy legalább nem vagy fiú:), így apád mégsem parancsolhat be a műhelybe:S

Minden ilyen tini kerdesnel elmondom, mert szerintem lenyeges, aztan majd lepontoz aki nem ert egyet vele: ne foglalkozz vele hogy masoknal hogy van, hogy masok mit kapnak.

Marhara nem szamit es nem is hivatkozasi alap, sem most, sem kesobb.

Nyilvan jo ha szorgalmas vagy, es kuzdesz a celjaidert, de az is lenyeges, hogy a befektetett munkanak aranyban kellene lenni az eredmennyel, es nem jo ha tonkremesz bele, de ezt nyilvan te erzed.

Azert a helyedben tisztaznam az edesapaddal hogy tamogatja-e a tovabbtanulasi terveidet, anyagilag fog-e benne tamogatni. Mert ha nem, akkor ezt bele kell kalkulalnod.

Amugy meg nem artana neha lemenni az faterod muhelyebe, kicsit megismerni a fizikai munkat, segiteni neki. Talan akkor jobban megismernetek egymast, o is teged, es egyaltalan nem art neked sem ha tudod hogyan kell betekerni egy csavart egy darab deszkaba.

Van az efféle csúfolódásban irigység is.

Ő tisztában van vele, hogy ez kemény munka, de tudja azt is, hogy csak akkor lehet csinálni, ha levesznek az ember válláról minden terhet, és csak a tanulásnak élhet. Hovatovább örömmel is jár a szellemi kalandozás. Olyasféle örömmel, ami csak a Te képességeiddel megáldottaknak jut ki.

Ezért ez egyfajta irigység, maiért Te olyan örömökben részesülsz, amikben ő nem tud. Talán ő nem ilyen okos, mint Te?

Egyébként az asztalosság szép, gazdag mesterség, én szivesen tanulnám apukádtól, ha elvállalna engem. Pesten laktok?

2: Van egy olyan (századelei) réteg, hogy műveltségi polgárság. Mára ez a réteg a lecsúszott alsó-középosztály, a dolgozói szegénység rétegei. Tehát bármennyre is akarnak, nem tudnak venni a gyereknek értékes dolgokat pont abban a rétegben, ahol alap, hogy addig tanulsz, ameddig csak képességeid szerint bírsz.

Én az első diplomámra egy pici plüss sünit kaptam, a másodikra egy plüss teknősbékát. Az iskoláimra, taneszközeimre viszont erőn felül fizettek a felmenők egész életemben. Tehát a pénzbeli ajándék az maga az, hogy befizettek valamire, ahova járni akartam. Legutoljára egy szinkronszínész tanfolyamra.:)

4: Attól függ, melyik középiskola és melyik egyetem.

Én az általános- és középiskolában sokkal többet tanultam, mint felsőoktatásban, mert a legerősebb sulikba jártam. Az érettségimre 3x annyi tudás kellett, mint a felvételire ugyanazokból tárgyakból (jogi felvételi).