Ti mit adnátok meg a gyereketeknek, ha ilyen eredményeket elér?
Most voltam gimnáziumban 11. osztályos. Immár 4. éve szereztem meg a kitűnő bizonyítványt. Általános iskola 8. osztályában lett meg először, de az ezelőtti években is közel álltam hozzá, csak általában 1-2 négyes becsúszott. 8. osztályban részesültem az iskola- és osztályközösségben végzett munkáért elismerésben. Gimnáziumba mentem továbbtanulni. Eddig minden év végén meglett a kitűnő bizonyítvány általános tantestületi dícsérettel, mindhárom évben angol, illetve német nyelvi versenyeken vettem részt, az idén 1. helyezést értem el német nyelvből. Ez a 11. osztály igencsak nehéznek bizonyult: emelt érettségi előkészítők (kémia, földrajz), angol emelt érettségire felkészítő, többször fordult elő, hogy éjjel későn feküdtem le (kb. fél 1 körül), mert annyit kellett tanulni másnapra. Hétvégéim sem voltak szabadok, mert versenyekre készülni, tételeket kidolgozni, órákra készülni.
Itt most nem fényezni szeretném magam, csak elmondani, hogy mennyi energiát fektettem bele eddigi tanulmányaimba, amit otthon apum nem becsül meg, legalábbis én úgy veszem észre. Állandóan piszkálgat, beszólogat, hogy minek tanulok annyit, meg, hogy nem érti mit lehet naphosszat a könyvek felett ülni. Már azt is megkaptam tőle, hogy a sok tanulástól bedilizek, felejtsek inkább. Szinte semmi elismerést sem kaptam részéről, mert soha nem nézi jó szemmel, hogy ahelyett, hogy mellette lennék az asztalos műhelyében, inkább tanulok. Hozzáteszem egyáltalán nem érdekelnek a műszaki dolgok, semmit sem konyítok hozzájuk, a tudásom ezen a téren ott kimerül, hogy felismerem a fúrót, csavarhúzót...
Ez azért is fáj nekem annyira, mert nekem komoly elképzeléseim vannak a jövőmet illetően. Mindenképpen tovább szeretnék menni majd főiskolára, egyetemre.
Külön jutalmat nem adnék, mert nem miattam tanul, hanem saját maga miatt. A terveibe és a további sikereiben viszont mindenképpen támogatnám, legalább érzelmileg, de ha úgy alakul anyagilag is.
Aki meg leszólja a másik ember tanulmányait, az nem más, mint egy igazi műveletlen paraszt. Egy tahó. Ha apád egy ekkora ánuszbuksi, nem is érdemes vele foglalkozni. Nyilván nem most lett ilyen, mindig is egy idióta volt, gondolom nem is lepett meg a viselkedése. Rosszul esik persze, mindenkinek rosszulesik, ha leszólják a tanulmányait, de ha van bárki a családodban, baráti körödben, aki tud támogatni és akibe bele tudsz kapaszkodni érzelmileg, akkor semmiben nem szenvedsz hiányt.
Ti mit adnátok meg a gyereketeknek, ha ilyen eredményeket elér?
Neked egyest adnék. Mert helyesen:
Ha ilyen eredményeket ér el?
Érzed a különbséget?
èn egy olyan gimibe jártam,ahol 4,4volt az osztalyatlag es mindenki megy tovabb tanulni.
van aki hajnalig tanult a jo biziert,van aki nem is tanult megis jo jegyei voltak.ez egyen fuggo,de kell hozza tehetseg is.nem lehet mindent magolassal elintezni.
ha ez vigasztal engem se dicsertek meg a jeles bizimert es erettsegimert,a kozben letett nyelvvizsgakert.
na es?magamert csinaltam,hogy felvegyenek oda ahova szeretnem.
apukad meg majd megerti,hogy nem mindenkit vonz a fizikai munka.egyebkent meg nehany valaszolonak uzenem,hogy nem az osszes fizikai munkas tanulatlan...egyszeruen van akit erdekel egy szakma vagy nem szeretne egyetemre menni...
hadd donthessen mar mindenki arrol,hogy mit szeretne 40 evig dolgozni...
bocs a hibakert
19L
Nem értem, mit kellene ezért "megadni". Nagyon büszke lennék persze, de a büszkeség sem (csak) ezen múlna, és nem csak így lehetne elérni természetesen.
A te életed, a te elképzelésed, magadnak csinálod, nem másnak. Örülnék, hogy ilyen terveid vannak, én biztosan támogatnálak, de azt őszintén nem értem, hogy milyen jutalmat vársz érte!? A jutalom az életed lesz, ha sikerül olyanná formálnod, amilyet elképzelsz magadnak.
Sok mindenről szó esett: volt mocskolódás, jó tanács, csak egy dologról nem esett még szó: apukád valószínűleg azért nem ért egy a sok tanulásoddal, mert manapság tele van az ország diplomás, de munkanélküli, elkeseredett emberekkel, s nyilván nem akarja, hogy ilyen sorsra juss...Szakmunkásokból meg igen nagy hiány van: pl. ágyra, asztalra, stb. mindig szükség lesz.
Ne érts félre, nem akarlak lebeszélni a tanulásról, sőt! az nagyon is tisztelendő, hogy valaki saját erejéből, nem szülői unszolásra tanul ilyen jól. Ha szeretsz tanulni, csak rajta - tényleg magadnak tanulsz. Jó dolog sikerélményeket elérni, kitartásra tanít, stb. Azzal nem igazán értek egyet, hogy az életben semmi hasznát nem veszed: pl. gimiben én 2-es voltam matekból, aztán jött egy szuper tanár, olyan érdekesen tanította, hogy 4-5 lettem belőle és érdekelt, órák hosszat képes voltam otthon feladatokat megoldani. Ebből kifolyólag megtanultam úgy fejben számolni, hogy nem tud átvágni sem pénztáros (épp a minap próbálták), sem eladó. Szóval igenis hasznát veszem :-)
A verstanulás meg memóriafejlesztő...
Összegezve: mit adnék? Maximális erkölcsi és anyagi támogatást a tanuláshoz, de ha azt látnám, hogy a gyerekem belebetegszik, rámegy a dologra, akkor bizony visszafognám. Jól írta valaki, hogy néha állj fel az asztaltól pihenés gyanánt és menj le a műhelyébe - még akkor is, ha nem érdekel - nyilván apukád is közvetlenebb a saját közegében - és beszélgess vele sokat. Bármiről...
Ja, és nem tudom, hogy milyen irányban szeretnél továbbtanulni, de próbálj meg piacképes vonalon elindulni
Nem kaptam soha semmilyen tárgyi jutalmat és nem is vártam el azért, mert jó bizonyítványom lett, pedig aztán volt egy jó pár kitűnő és jeles bizonyítványom az életemben, de soha nem kaptam érte jutalmat, viszont büszkék voltak rám a szüleim és megdicsértek, ami nagyon jól esett.
De szerintem nyilván apukád is büszke rád, csak nem mondja ki, és igazából neked azzal van a bajod, hogy ez mind nagyon szép, hogy vannak életcéljaid, hogy teszel értük, csak egy picit átestél a ló túloldalára. Nem éled az életed, nem kapcsolódsz ki, nem frissülsz fel, állandóan csak tanulsz. És ez sem jó. Nem fordítasz figyelmet másokra, a szüleidre csak saját magadra, benne vagy a te saját kis világodba, amit a könyvek tesznek ki. Én is tanultam, mint mondtam, nagyon jó tanuló voltam, de éltem, beszélgettem a szüleimmel, volt magánéletem, eljártam a barátnőkkel kikapcsolódni, és szerintem ezt hiányolja az életedből apukád, csak rosszul fejezi ki magát.
Tehát te nem érted, hogy miért ilyen apukád, ő meg nem érti, hogy te miért vagy ilyen. Lehet, hogy neki is jólesne, ha a családdal is töltenél egy kis időd, nem csak a könyveiddel és néha eljárnál szórakozni, mint a többi fiatal. Mert addig szórakozz, míg fiatal vagy és megteheted! És ez nem zárja ki azt, hogy legyenek életcéljaid és hogy tegyél értük!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!