Ti mit adnátok meg a gyereketeknek, ha ilyen eredményeket elér?

Arról nem is beszélve, ha majd egyszer elkezdesz dolgozni, senki nem fogja megkérdezni, hogy hányasra végeztél, hanem hogy megvan-e a végzettséged az adott munkakör betöltéséhez, nagy valószínűséggel kérnek majd egy pár év gyakorlatot, amit vagy fel tudsz mutatni vagy nem. Nem elég az, hogy te papíron tudod a dolgokat, fel kell találnod magad az életben is, amik adhatnak váratlan dolgokat, amikre nem lehet könyvből felkészülni, csak az életből, amit meg ha nem élsz, akkor hiába voltál te baromi jó tanuló papíron, nem leszel elég!

És az is igaz, hogy nagyon sok embernek van ma már diplomája, de a fenekét kitörölheti vele, mert nincs rá szükség, szakképzett emberekre sokkal nagyobb szükség lenne, vagy hiába van diplomája, ugyanolyan eladó mondjuk egy boltba, mint akinek nincs diplomája.

Nagyon nehéz a mai világban tényleg olyan munkahelyet találni, ami az ember álommunkahelye, ami olyan, amire vágyott.

Tehát túl sokat vársz el, és lehet attól is tart apukád, hogy majd nagyot koppansz, ha kiesel az iskolapadból.

Mert az édes kevés, hogy te jó tanuló voltál! Az számít, hogy mit tudsz, hogy mire mész az életben. És tényleg, számtalan olyan dolog van, amit könyvből nem lehet megtanulni!

Utolsó azt te melyik ujajdból szoptad elő mégis, hogy senki nem kapott semmit? Érettségi után kaptam laptopot, diploma után pénzt, mindkettő után volt családi vacsora és torta. Bőven elég, nem vártam külön ajnározást ezen kívül.

Ami a fejedben létezik csak baromság, minthogy a válaszok alapján SZERINTED senki nem kapott semmit, azt tartsd már magadban, nem kell hülyét csinálni magadból. Ennyire.

Bocs, emberek, idéznék: "Állandóan piszkálgat, beszólogat, hogy minek tanulok annyit, meg, hogy nem érti mit lehet naphosszat a könyvek felett ülni. Már azt is megkaptam tőle, hogy a sok tanulástól bedilizek, felejtsek inkább. Szinte semmi elismerést sem kaptam részéről, mert soha nem nézi jó szemmel, hogy ahelyett, hogy mellette lennék az asztalos műhelyében, inkább tanulok."

Itt ez a kulcsrész.

Én bagoly vagyok, ami nem azt jelenti, hogy sokáig alszom reggel, és nehezen ébredek, hanem azt, hogy délután-este jobban fog az agyam. Azaz ilyenkor tudok jobban dolgozni és ilyenkor tudtam jobban tanulni, mikor iskolás voltam. Ez azt jelenti, hogy éjszakáztam is, igen, de ilyenkor jobban ment, és gyorsabban megcsináltam, jobb eredményekkel, mint mondjuk közvetlenül suli után hazaérve, rendszeresen későn írtam a fogalmazásaimat is, mert ilyenkor jobban ment. A munkahelyen ugyanígy a délutáni órákra pörgök fel jobban, és ha hazahozok valamit, vagy olyan munkát kapok, amit itthon tudok megcsinálni, akkor azt is későbbre időzítem, és akkor pikk-pakk megvagyok vele.

Mások vagyunk, van, aki meg ebéd után meg leereszt, reggel meg pörög.

Másrészt, mindenkinek olyan munkát és szakmát kellene választania (azon túl, hogy lehetőleg lehessen vele elhelyezkedni), amiben jónak érzi magát (mindegy, hogy azzal szakmunkás papír vagy diploma jár). Ha valaki csak amiatt választana valamilyen szakmát, mert elvileg meg lehet belőle élni, jó pénz van benne, de nem szereti, ügyetlen benne, akkor nem fogja tudni jól csinálni, és ugyanúgy munkanélküli lehet, mint az, aki nem tanult semmit. Egyébként ha valakinek vannak céljai, elképzelései, mivel foglalkozna szívesen 40x éven keresztül (vagy akár még utána is, apám most nyugdíjasan is folytatná pl. annak ellenére, hogy ő nem szorulna rá), akkor azzal jól el fog tudni helyezkedni, illetve fogja tudni kamatoztatni, még ha becsúszik munkanélküliség (mint pl. a válság időszakában nehezebb volt pályakezdőnek lenni), akkor is talpra tud állni. Én elértem, hogy ne akarjanak megválni tőlem, mert olyat tudok, amit senki más a cégnél, ráadásul élvezem is, megküzdöttem, mert sokszor nem vették komolyan, hogy én ehhez tényleg értek (nőként olyan szakmát tanultam, ahol több a férfi), de sikerült. Hivatás. Ennyi a kulcs.

Az álmaidat sose add fel. Az én szüleim se repestek az örömtől, mikor választottam, az idő aztán engem igazolt.

Az már más tészta, hogy van olyan családtagom (sajnos több is), akinek semmi sem jó, és legszívesebben helyettem élne, ha tehetné, osztogatja a kéretlen tanácsait, beleköt mindenbe, van is elég vitánk ebből, hát, akit tudok, azt kerülöm, vagy előbb-utóbb kerülni fogom.

Nezd. Van a szuleiddel kozos idod egyaltalan? Tudtok apukaddal beszelgetni? Vagy csak varod hogy magasztaljanak?

Szerintem egy ugyes vagyon kivul nem jar ezert semmi. A jutalmad az 5 osok nem? ;) te magad irtad megerte fel egyig magolni mert megkaptad az 5 os

Egyébként öcsém szakmailag nagyon távol áll az asztalos szakmától meg a bútorkészítéstől, mégis tervezett magának egy szekrényt és meg is csinálta, csak a felrakásban kellett segítség...

Úgyhogy ha valaki ügyes, az meg tud csinálni ezt-azt otthon akkor is, ha nem szakmája. De kontárokra nincs szükség, szakmában főleg. Nálunk is végzett már "mester" pocsék munkát, kár volt a pénzért.

Kedves kérdező, én a szüleid korosztálya vagyok, viszont a szélesebb látókörű rétegből.

Szerintem a kulcsszó erre a helyzetre az ÉLETREVALÓSÁG.

Nagyon sok diplomás ismerősöm van, aki hatalmas lexikális tudással rendelkezik, mégse tud magával mit kezdeni, sikertelen az életben, mert nem tudja a tudását kamatoztatni. Olyanokat is ismerek, akik sikeresek a szakmájukban, jól megélnek belőle, kétkezi munkából viszont tuti éhen halnának.

Van több olyan szakmunkás, vagy "csak" érettségizett ismerősöm, aki nagyon gyakorlatias, azonnal átlátja az adott helyzetet, a "jég hátán is megélő" típus. Ők nem volt a suliban jó tanulók, mert nem érdekelte őket az elméleti tudás, viszont profik és sikeresek lettek a maguk szakterületén (szakács, asztalos, kőműves, ács, üzletkötő, fodrász stb)

Nem hinném, hogy tárgyi dolgokkal kellene jutalmazni a tanulást, bőven elég, ha a tanulás lehetőségét biztosítják a szülők. A saját céljaidért tanulj. Apukád valószínűleg azon aggódik, hogy a sok tanulás részedről magolás, nincs mögött elég "értő tudás", de ha majd a felnőtt életben lesznek olyan eredményeid, amit a tudásoddal érsz el, tuti büszke lesz rád.

Mindenkinek a saját személyisége szerinti pályát kell bejárni, de a lényeg, hogy legyenek terveid ezzel a sok tanulással. Nem az számít, hogy szín jeles a bizonyítvány, hanem az, hogy mit szeretnél ezzel a tudással később kezdeni.

Büszke lehetsz magadra, ha ilyen jó tanuló vagy. Én is büszke lennék rád. De ezért konkrét jutalmat teljesen biztos nem vennék neked, hiszen ezért majd a jó munka és a jó élet lesz a jutalmad és nem egy tárgy.

Persze amúgy vennék telefont vagy akármit, ha telne rá, de nem valaminek a fejében és főleg nem a tanulásért cserében.

Egy dolgot fontolj meg: jelenleg a fater ingyen megtaníthatna egy szakmára, legalábbis annak az alapjaira. Ez nagyon nagy előny, ezt az előnyt nem kihasználni ostobaság lenne. Még akkor is, ha nem akarsz fizikai munkás lenni.