Mi a véleményetek erről? - Az egy szem fiunk kijelentette, hogy ő elmegy ebből az országból, mert itt nem lehet normálisan megélni.

Jól teszi!

Én nagy hazafi(lány) vagyok/voltam, igazai Hungariska-Mariska, direkt hiányszakmát végeztem, hogy itt maradhassak és mindenképpen legyen állásom. Évekig tanultam látástól-mikulásig, gürcöltem, fel is vettek egy helyre, már a tanulóidő alatt.

Ahogy megkaptam a jeles bizonyítványomat, a főnököm széles mosollyal közölte, hogy fiatal vagyok, pályakezdő vagyok, mindig arra a részlegre fog toszni, ahol épp nincs elég munkás (mert én, igavonó barom, 3 munkáját is el tudom végezni.)

Amikor lejár a szerződésem, úgy söprök el külföldre, hogy a kengyelfutó gyalogkakukk sem ér utol. Mit képzelnek mégis itt... külföldön 4x ennyi fizetésért eltűröm, hogy hatalmaskodjanak és átvágjanak a palánkon, de itt nem. Nemzeti érzéseim mit sem változtak, de Családot akarok. A család meg nekem nem az, hogy 45 évesen lombikkal csinálnak nekem egy zigótát, vagy sikerül-vagy nem alapon. Számomra a család egy férj és 3-4 gyerek. Itt nem lehet őket eltartani, főleg úgy nem, hogy 1 évre kap az ember határozott idejű szerződést, amit utána megtoldanak még egy évre, majd kirúgnak és kis szünet után kaphatok újabb évet. Hogy lehet így ide bármit tervezni, mondja meg valaki? 10 év alatt nem gyűlik össze lakásra való, Németországban meg 2-3 év alatt lesz és nem 1 szobakonyhás lyuk.

Épeszű fiatal itt nem marad.

"Igen, értem, amit írtok, - de mi szeretjük a hazánkat, és olyan gyereket akartunk nevelni, aki szintén elkötelezetten hazaszerető, és itthon akar boldogulni, a hazája jobbításáért dolgozni, alkotni..."

Kedves kérdező, én is így neveltem az enyémeket. Műszaki pályán tanul mind a kettő, valószínű, hogy itthoni mércével nem is keresnének nagyon rosszul úgy 10 év múlva. A napokban chateltünk egyikőjükkel (a nyári szünetet 120 km-re tőlünk dolgozza végig), többek között ezt írta: "...talán 20 év múlva helyrejön az ország...és én addig várjak? Fiatal vagyok, gyerekeket akarok!!!" Elbőgtem magam, mert tudom, hogy én nem adhatok saját lakást a diplomaosztóra, ő meg pályakezdőként nem fogja a mellényzsebéből kirántani a rávalót, azzal együtt sem, amit gyűjtögetek neki. Úgyhogy azt kell mondjam, nekem fontosabb a gyerek boldogsága, mint az, hogy ITTHON alkosson, ha ehhez az kell, hogy külföldre megy, minden erőmmel támogatom.

Nyugodtan leköphet minden hazafi, ezt bárhol, bármikor vállalom.

Jol teszi, szeretni a hazat kulfoldrol is lehet.

Nem a Ti hibatok ha nem talal munkat, nem tehettek rola, hogy ilyen a gazdasag.

Csodalom azokat akik meg ott (magyarorszagon) tervezik a jovojuket, komolyan.

Nagyon szomorú ez..

Megkérdezhetem-e, előre eldöntöttétek annak idején, hogy csak egy gyereket neveltek föl? Volt-e más oka annak, hogy "egy szem fiatok" van?

Nézd, kedves kérdező! A hazaszeretet nem ad jó munkát, tisztességes fizetést, élhető körülményeket, nyugalmat, nem fizeti ki a rezsit...

A szívem megszakad mikor azt látom mit művelnek szeretett orszagommal.

De előre kell néznünk.

Én ittragadtam két pici gyerekkel. De ha lesz lehetőségünk, mi is távozunk.

Úgy érzem, hiába szeretem a hazám, ha az nem szeret viszont. :(

Én pont most gondolkodtam ezen a kérdésen,nekem egy lányom van egyenlőre kicsi.Elhatároztam,hogy úgy alakítom az életem,hogy ne gátoljam,ne gátolhassam meg soha abban ha külföldön akar boldogulni,illetve,hogy találjak és mindig legyen olyan értelmes elfoglaltság,cél az életemben,hogy ne omoljak össze ha a gyerekem,unokám külföldre megy (mert sajnos sok helyen ezt látom,hogy az anya élete egyetlen értelme a gyerek,később az unoka,és összeomlik egy ilyen helyzetben)

Egyébként ma pont mondtam az én anyukámnak,hogy milyen rossz hogy egyke vagyok,mert én őt nem tudnám itthon hagyni (elvált,egyedül él) és majdnem hogy lehülyézett,hogy ha menni akarok,ne tartson vissza,hiszen normális élete van,dolgozik stb.

Kérdező! Köszönöm a válaszodat!

A helyedben én is, mi is így éreznénk, ha valamelyik gyermekünk végleg itt akarná hagyni az országot, a hazánkat.

Vagyis: végleg!