Mi a véleményetek erről? - Az egy szem fiunk kijelentette, hogy ő elmegy ebből az országból, mert itt nem lehet normálisan megélni.

Kérdező- szerinted hogyan tud a gyermeked hozzátenni ennek az országban a javulásához, ahol gyakorlatilag megszűnt a jogállam, és a diktatúra felé haladunk, ahol naponta újabb különadókat, törvényeket vezetnek be a népesség és főleg a kisvállalatok életének megnehezítésére, ahol a minimálbérből annyira nem futja, hogy legyen egy egy szobás albérleted és enni is tudj (mert a kettő bizony nem megy ennyiből), ahol az ember diplomával, több nyelvvizsgával nem keres többet 120.000 ft-nál, és még örüljön, ha 3 hónap múlva nem építik le, mert egy fideszes fickónak is kéne az állás? Ahol a pályázatokat már azelőtt megnyerik, hogy kiírták volna, ahol a metró beszakad az ember alatt gyakorlatilag, és még sorolhatnám...

Magyarországnál közveszélyesebb és korruptabb ország talán sehol nincs Európában. És te ebben a világban szeretnéd, hogy a gyereked szenvedjen, vergődjön?

Bevallom, én is kiköltöztem Németországba. És nem bántam meg egy percre sem. A szüleimmel pedig minden héten beszélek skype-on, évi többször látogatnak vagy megyek haza én - de egy pillanatig sem hibáztattak azért, mert nem akartam éhenhalni Magyarországon, hanem ennél jobbra vágytam.

"olyan gyereket akartunk nevelni, aki szintén elkötelezetten hazaszerető, és itthon akar boldogulni, a hazája jobbításáért dolgozni, alkotni..."

Hát ez nem sikerült...

A büdös életben nem fogom megérteni, hogy egy ember, jelen esetben egy szülő, miért képzeli azt, hogy egy másik embernek, aki lettlégyen a saját gyereke akár, úgy kellene gondolkodnia, éreznie, mint neki.

Ti nem azért hoztatok életre és neveltetek gyereket, hogy az a saját életét élje, és úgy próbáljon meg boldogulni, ahogyan azt ő jónak látja?

Azért csináltatok gyereket, hogy ő azt az életet élje, amit ti elképzeltetek neki?

Ketgyerekes családanyaként drukkolnék a lányaimnak.

Sőt, ott tartunk ha a jelenlegi politikai-gazdasági helyzetben nem lesz változás, szedjük a cókmókunk és mind a négyen távozunk ebből az országból.

Pedig elhiheti anyuka, nem szeretnénk.

Hazátszeretni messziről is lehet. Én is külföldön élek, egyáltalán nem bántam meg. Nem tudom, hogy a fiú mivel foglalkozik, de hacsak nem politikus/közgazdász stb. túl sok mindent úgysem tudna otthon javítani a helyzeten, akkor miért is lenne jó, ha harmad-negyed annyiért gürizne otthon, mint kint? Én haza szoktam járni rendszeresen, mindenkit meglátogatni, ha pedig éppen kint vagyok, telefonon, vagy máshogy, de tartjuk a kapcsolatot. Ilyen szempontból szerintem mindegy, hogy az ország másik végébe, vagy külföldre költözik-e. De ahogy elnézem, inkább az a probléma, hogy nem elég "hazafias". Nektek mi fontos? Az, hogy nyugalomban, jó körülmények között éljen, olyan munkája legyen, amit ő szeretne, olyan fizetésért, amit ezért meg is érdemel, vagy barominagy hazafiassággal, de csinálja otthon ugyanezt, dolgozzon többet kevesebbért, miközben olyan adókat fizet, amiken kb. lassan az egész világ röhög, és ne tudjon hónap végén egy fillért sem félretenni?

Néprajzból érettsegiztem, mert szeretem, érdekel. Rengeteg olyan dolog van, ami miatt büszke vahyok arra, hohy magyarnak születtem, szeretném majd ezeket továbbadni a gyerekeimnek is, de annak semmi értelme, hogy otthon fulladozzak.