Mekkora összeget szánsz a kamasz lányodra, ha vásárolni megy?

Ha megtehetitek szerintem reális az 50-60. Engem világéletemben a spórolásra neveltek. Állandóan kiröhögtek a ruháim miatt, mert vagy turkálós volt (vidéki turkálós, a pesten senki által nem megvett fajta ruhák) vagy örököltem valamelyik "csodás" ízlésű rokontól vagy félév könyörgés után kaptam valami kínai ruhát. Volt, hogy csak azért kaptam új farmert, mert konkrétan kilyukadt a fenekemnél annyira elvékonyodott az anyag a hordástól.

Mivel vidék nem volt suli időben diákmunka gimiben (egyetem alatt se nagyon, mert nem értem rá heti 4-5 napot dolgozni, kötelező óráim voltak), nyáron pedig csak kukoricacímerezés volt, arra pedig anyuék nem engedtek és anno 18 alatt még kellett a szülő aláírása. Szóval én hiába akartam dolgozni menni nem tudtam. Aztán elkezdtem ösztöndíjat kapni és a spórolós én megmaradt... már saját magamtól is sajnálom. Cipőt akkor veszek ha már leesett kb a talpa. Farmert legutóbb 8 órán keresztül kerestem, ami jó lett volna 10 ezerbe került, annyit sajnáltam rá (pedig lett volna rá), az 5-6 ezresek pedig nem voltak jók. Converse cipőt sose vennék, túlárazott tornacipők, de Vans cipőn vagy egyéb márkás cipőn már én is gondolkoztam, mert utána számolva lehet olcsóbbra jön ki ha most veszek 1 drága cipőt, mint szezononként egy kínait, ami lehet nem is a legkényelmesebb. De tudjátok mi a legszörnyűbb? Nem vagyok képes megvenni. Fizikai fájdalmat okozna akkora összeg kifizetése, pedig tudom, hogy jobb lenne. Most már pénzem is lenne rá és egyszerűen nem megy.

Tudom, hogy itt nagyon sokan keveset keresnek, egyik napról a másikra élnek de ezért miért kell mindenkinek a fogához vernie a garast ha lehetősége van máshogy tenni? Miért sajnáljuk tőle? Maximum arra kellene ezt a leányzót megtanítani, hogy oké márka, de silány minőségért ne adjon ki súlyos ezreket, tízezreket. Tudatos fogyasztónak kell nevelni nem pedig sóhernek. Illetve, hogy igen, most még anyu-apu fizeti, de eljön az idő amikor nem, illetve esetleg a zseppénz kérdése. Ha összegyűjti, akkor többet költhet el egyszerre, de nem az égből esik amennyit csak szeretne. Én sose kaptam zsebpénzt, így az első fizetésemet úgy elvertem szórakozásra, hogy "öröm volt nézni", kicsúszott a kezem közül a teljes összeg. Időbe telt mire megtanultam kezelni. Mert ez a legszörnyűbb, egyszerre vagy sóher és pénzszóró... :) Igazi impulzus vásárlóként kezdtem, sóherkedtem egy ruhán, de jött egy rossz nap és felzabáltam a meki ajánlatát.

25N

Engem 100x körberöhögött volna az anyám, ha 17 évesen közlöm vele, hogy pestre akarok menni vásárolni, ugyhogy adjon pénzt. De még a helyi üzletekbe sem jött el velem, pláne nem fizetett a végén. Utoljára 14 évesen kaptam egy adidas cipőt, azóta csak karácsonyra vagy szülinapra kapok 1-1 pólót. Diákmunkából spóroltam össze magamnal amire szükségem volt, és nem frissítettem néhány havonta majd' 100 ezerből ruhatárat...

Maximum 20-at adnék neki, és megtanítanám értékelni a pénzt.