Mekkora összeget szánsz a kamasz lányodra, ha vásárolni megy?

Mindegy, nem szólok bele.

Így kell agyonkényeztetni egy gyereket.

Máshonnan tán nem lehet ruhákat venni?

Annak idején öcsém is jött azzal, hogy neki márpedig ilyesmi cuccok kellenének, nagyon hamar helyre lett rakva a kis arca. Nem hiszem, hogy ezzel bármi pluszt adunk a gyereknek...

Ez nem agyonkényezetés.. Ennyi idősen csak a tanulással kell foglalkozni. Tök jó, ha valaki elmegy diákmunkázni, de ha valaki nem akar, attól még nem elkényesztetett.

A bátyám 24 évesen fejezte be az msc-t, addig itthon lakott és kapott pénzt a szüleinktől. Megkapta a mesterdiplomát és 2 hónap múlva már el is költözött és több, mint havi 400 ezret keresett.

Én sem fogok elmenni dolgozni ilyen nevetséges órabérekért, inkább tanulok és bulizok, és majd csak az egyetem után keresek munkát.

Az 50-60 ezer meg teljesen reális, hisz egy átlagos nadrág 8-15 ezer, felső 3-5 ezer, cipő 10-30 ezer...

Huh, elég nehéz ezt így megválaszolni. Rám anno 5 év alatt nem költöttek ennyit, mondjuk nem is lett volna miből a minimálbéres anyuka és nyugdíjas apa mellett.

Elolvasva a kérdést, ti egészen más színvonal lehettek, ha a leányzó megteheti, hogy ennyi mindent kap és utána még ,,ruhatár felújításra" is van lehetősége, plázából. 50 és 60 ezer közt keresek diákmunkából havonta és ebből élek :D fura így átképzelni magam egy olyan anyuka helyébe, aki lazán adna 50 ezret a lányának egy vásárlásra.

Viszont amondó vagyok, ha megtehetitek, akkor oké. Én azt csinálnám, hogy nagyjából összeírnám, mikre lenne szükségem, pl. 3-4 felső, 2 blézer stb. és nézegetni ilyeneket a boltok honlapjain. Ez alapján kiszámolnám saccra hogy mennyi lenne, hozzáadnék még 5 ezret és annyival engedném el. A kártya jó ötlet, azt ha elhagyja/ellopják, gyorsan le lehet tiltani és nem férnek hozzá (meg a pin kód nélkül amúgy sem). Ha a lány tényleg megbízható, akkor úgysem fog a megszabott összegnél többet költeni.

24/L

Nem kell, de akkor ne az legyen már, hogy puszira kap annyi pénzt, mint másoknak a havi fizetése, olyan márkás ruhákkal, amikre átlag embernek nem jut.

(nem vagyok irigy, csak ez viszont egyáltalán nem korrekt dolog.)

Ha annyira magasak az igényei, akkor lehet tenni érte, ne azt lássa, hogy puszira az ölébe hull minden, mert így se gazdálkodni, se becsülni nem fogja a pénzt soha. Legalább valami minimális ellenértéke legyen a dolognak, nehogy már azt higgye, hogy ezek természetes dolgok. Ezzel később neki lesz gondja, ugyanis egyszer muszáj lesz a saját lábára állnia, és akkor aztán jön a szívás, hogy hopp, dolgozni kell, a pénz pedig pillanatok alatt elmegy.