Elrontott anyuka-kamasz lány kapcsolat, hogy lehet helyrehozni?

Ha bárki megszégyenítene így, mindenki előtt, elküldeném a fszra és az életben nem akarnám látni többé. Szóba sem állnék vele soha, abban is bizts lehet.

A lány NEM flegma kamasz, kíváncsi vagyok, milyen légkörben él, mert az anyjáról sok mindent elmond, hogy lazán megalázná mindenki előtt...

Szeresse.

Egy tizennyolc évest már késő nevelni. Legjobb viszonyulás az, ha a nálunk még kevesebb élettapasztalattal rendelkező, de tiszteletreméltó felnőttként tekintünk rá. Akit nagyon szeretünk, és emiatt olykor belefér némi kéretlen tanácsadás a részünkről, de semmi több.

A betegségét nyilván azért hanyagolja, mert a "téged kevésbé szeretlek" visszhangzik a lelkében. Egy jó őszinte beszélgetés, és ennek a sértésnek a visszavonása elindíthat valamit. Ha nem megy, irány egy pszichológus.

Kamaszként túl sok jutott neki: krónikus betegség, válás, költözés. Ezekből egy is elég, hogy megborítson egy kamaszt.

A problémákat nem oldja meg egy szembesítés, főleg nem egy csomó ember előtt, ezzel anyuka csak azt éri el hogy a kedves lánya még jobban megutálja és utána már nem fogja érdekelni hogy haza engedi-e mert haza sem akar majd menni és anyuka nézhet nagyokat.

Megkell próbálni leülni, beszélgetni, esetleg apukát bevonni a dologba, de ez az ő ügyük, nem tartozik az egész népes familiára. Ketten kell megoldják. vagy nem..

Igazából nekem sosem igazi tini korom , mert anyám mindig nekem passzolta le a két húgom, az egyik középsúlyos értelmi fogyatékos, sokszor voltak dührohamai, mindemellett 12 évesen nevelő apám molesztált és anyám szart rá. Akkor megtört bennem valami, nem tudtam többé anyámként nézni rá, évekig haragudtam rá, beszéltem vele de nem mint az anyámmal hanem mint egy emberrel akit ismerek de nem áll túl közel hozzám. Nos nem hatotta meg a dolog. 18 évesen elköltöztem azóta jó a viszonyunk, előtte rengeteget vitáztunk, szinte mindennap. De most sem anyámként szeretem, inkább mint egy barátot.

A leírás alapján a két főszereplő között is maximum hasonló viszony alakulhat ki, de hogy nem lesz a régi a kapcsolat az biztos.

szerintem ha egy gyerek úgy nő fel, hogy nemcsak a törődés hiányát kell elszenvednie, hanem még ilyen szavakat is, attól akire példaként néz, joggal flegma. akkor kell gyereket vállalni, ha 100%ban elérkezettnek látja az időt. belekalkulálva bármilyen csapást az életében. soha nem mondanék ilyeneket a gyerekemnek!mi mindig kérdeztünk és válaszoltak a szüleink, ha nem tudták megkerestük, kutattunk, együtt tanultunk és mindent elmondhattam.egyértelmű, hogy anyuka nagyon elszúrta és ha nem tesz semmit, akkor ez így is marad.

Csak a fogát nem mosta? :D