Miért vállalnak a szegények gyereket? Mi a jó nekik abban, ha van gyerekük?
Jobb egy szerencsétlennek nyomorogni, aki nem tehet semmiről? Jólesik nekik látni ahogy szenved a gyerek a panellakásban például?
Sajnos tapasztalatból tudom, hogy nincs annál rosszabb, mint ha a gyerek szar tízemeletes panel dzsungelben, lakótelepen nől fel.
Hiába lesz akármilyen jó tanuló valaki, akkor is 20-on valahány éves koráig biztos, hogy szegénységben fog lenni, nem tud zsíros állást kapni érettségivel. De 97%, hogy utána se, hiszen magyarországról beszélünk.
Ha valaki rosszul él, mi a jó neki a gyerekvállalásban? Én sajnos rengeteget szenvedtem kizárólag amiatt, mert szegény családba születtem.
Véleményem szerint az emberek nem gondolnak a jövőre, azt hiszik jó a gyereknek egy panel, vagy egy nagyon rossz állapotú ház, szoba-konyha, ilyesmi.
Nem azt mondom, hogy csak a Rózsadomra kéne gyereket vállalni, de ha körülnézünk, lopások, rablások, gyilkosságok és egyéb erőszakos bűncselekmények elkövetői mind szegény családba született emberek.
Úgy gondolom kevés a jó nevelés, vagy próbálkozás és a szeretet, hatalmas szükség van a jó anyagiakra.
Igen, nekem is voltak és vannak is barátaim, jó sokan, régen kicsikoromba biciklizés, erdő, homokozás a játszótéren meg hinta, stb, futkározás a környéken, szeretet a szüleimtől, de ez akkor sem elég.... Unokatesóm pl. csodálatos helyen nőtt fel, egy budai hatalmas és gyönyörű lakásban, aztán nem sokkal később budai hegyi hatalmas házba költöztek. Mindig volt autójuk, már szerintem a Föld szinte összes országában voltak.
És nekem már néhány évesen fura kezdett lenni és rossz, hogy ő miért ott, én miért itt lakok... Egy pesti lakótelep egyik másfél szobás lakásában. Már óvódás korom előtt is éreztem, hogy valami nem jó, mikor anyám szép kertesházban élő rokonát látogattuk meg és ott játszottam az ugyanolyan pici gyerekével, amilyen én voltam.
Ez a kérdés nem csak a pénzen múlik, hanem a megfelelő nevelésen.
Nekünk se volt pénzünk, másfél szobában éltünk öten. A nyaralás annyi volt, hogy néhány hétre lepasszoltlak a nagyszülőkhöz. Mondjuk azt imádtuk nagyon. A szüleimet persze mindenki elmondta mindennek.
De az a helyzet, hogy ha az ember igyekszik, tanul, dolgozik, akkor a szegénység csak egy pillanatnyi állapot. A másfél szobás lakást néhány év múlva sikerült egy ötszobásra cserélni, ahol már kényelmesen elfértünk. Sokkal több pénzünk nem lett, de amire kellett, arra mindig telt. Például különórákra. Amivel meg kinyílt előttünk a világ. Az én első külföldi utam például kórusturné volt, ami nem csak hogy pénzbe nem került, de még fizettek is érte! Az egyik testvérem a gyülekezettel ment először külföldre zarándokútra, a másik pedig sakkversenyre. Igaz, hogy soha nem voltunk családi nyaraláson "horvátba" meg "olaszba", de elég sok helyre eljutottunk már gyerekként határon belül és kívül is. Ezeket mind saját erőből értük el: fellépések vagy versenyek miatt utaztunk, nekünk általában semmibe nem került.
Persze sok olyat is láttam, aki szegény családból származott és valóban esélye nem volt normális életre. De ők általában nem is nagyon tettek azért, hogy jobb legyen nekik, még olyan szinten se, hogy legalább az alapfeladatukat, a tanulást normálisan végezzék. Nekünk azt mondták a szüleink, hogy szedjük össze magunkat, mert ők nem tudják kifizetni nekünk a tandíjat egy suliba sem. Így államilag támogatott képzésre mentünk, azt mindenki megengedheti magának, aki akarja. De aki nem akarja, és nem hajlandó tenni érte, az nem fog előbbre jutni. Ez viszont nem csak a háttéren múlik.
"újépítésű nagy lakásban"
Kérdező, az újépítésű lakások 23-43 nm-esek....
A régi, 100 évesnél idősebb lakások a nagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!