Ha valakinek mondom hogy a lányunk a nagyszülőkkel lesz nyáron, azt mondják hogy "szegények, nem tudják mit vállalnak", meg hogy "hogy bírsz annyit a gyereked nélkül, én belepusztulnék". Miért?

aki ilyeneket mond, az magából indul ki. biztosan olyan jól elnevelte a saját gyerekét, hogy a nagyszülők alig várják, hogy hazavigyék tőlük a kölyköket

másik meg, szeretik hangoztatni, hogy olyan rettentő jó szülők, hogy nem is vágynak szabadságra stb. ez leginkább irigység, mert nekik lehet, hogy nincs, aki elvállalja a gyereket

tojd le ezeket! ha a gyerek örül a nagyik örülnek, mindenki boldog, akkor mit számít pár megsavanyodott ősanya véleménye?

Szerintem is kaksizz bele magasról az ilyenekbe.

Egy normális nagyszülő örömmel várja, hogy az unokájával lehessen, ha a te szüleid ilyenek, szerintem légy boldog:) Ahhoz nagyon durván neveletlennek kell lennie egy gyereknek, hogy szenvedés legyen belőle, és kétlem, hogy ez lenne a helyzet.

A másik meg, hogy a te nézőpontod teljesen egészséges, normális, az a hülye, aki szerint állandóan a gyerek seggében kell lógni, mert csak úgy teljes egy anya élete. Mindkettőtöknek kell egy kis szabadság, önállóság. A gyerek személyiségfejlődésének fontos része az is, hogy néha egyedül is megállja a helyét vagy új környezetben.

Ha meg te lennél vele otthon, akkor az lenne a baj, hogy nem dolgozol, ha beviszed nyáron az ügyeletbe, akkor az a szemétség, mert az óvónőket terheled, pedig megtehetnéd, hogy a nagyszülőknél legyen.

Nálunk a "mamatábort" mindenki élvezte, anyukámék, a gyerekek, és én is nyugodt voltam. Tegyél magasról mindenkire.

"hogy bírsz annyit a gyereked nélkül, én belepusztulnék"

ehhez csak annyit fűznék hozzá, h szerintem ez nem erény egy pont után, hanem gyengeség. igenis van ideje leválásnak, és nem vadidegenekkel megy külföldi táborba, hanem pár napra a nagymamájáhoza nagymamájához. én megfogadtam, h akkor is engedem, ha nekem a szívem szakad meg, mert az is disszonanciát eredményez a kis lelkében, ha ő szívesen menne, de azt láta, h ezzel szenvedést okoz anyának, ezért inkább marad. ezért én azt mondom, h ahova szívesen megy, oda akkor is engedni kell a gyereket, ha nekünk fáj és hiányzik.

2. voltam

Egyetértek a többiekkel. Minden szép és jó, a gyereknek, Nektek és a nagyszülőknek szépen egybecseng az akarata és vágya, örülj neki, nem mindenki ilyen szerencsés, eleve nem mindenütt vannak nagyszülők.

Az, hogy a gyerek nyaralásában roppantul indifferens külvilágvélemény nem simul bele ebbe a harmóniába, az kit érdekel? Nem tudsz mindenkinek a kedvére tenni, az élet már csak ilyen, de ez nem baj. A fő, hogy a családban jól menjenek a dolgok :) Az emberek már csak ilyenek, jártatják a szájukat, kötözködnek, tisztelet a kivételnek.

25 éves vagyok, még élek, és köszönöm iszonyatosan élveztem azokat a nyarakat amiket drága nagyikámmal és papámmal töltöttem! :)

anyum egyedül nevelt, dolgozott, nem akart idegenekre bízni. nagyszüleimmel imádtuk egymást, egész nap a kertben játszottam, jó levegőn, volt egy rakás játékom, homokozóm, kis barátaim akik átjöttek.

anyum hétvégente lejött hozzánk vidékre, olyankor vele mentem sétálni, játszani. természetes dolog volt nekem, h ott vagyok, sem akkor, sem most nem tartom emiatt rossz anyának. a nagyszülő is a család része, ott van a gyerek a lehető legjobb helyen ha a szülei valamiért nem tudnak rá vigyázni.

hidd el, a picúr nagyon fogja élvezni a "nyaralást", sok közös emlékük lesz, igazi bensőséges viszony alakul ki köztük.

aki károg az csak egy irigy dög! :P