Fenyegetnek, ha megtartom a babát és nem megyek egyetemre. Ezt már nem lehet helyrehozni? Mit tegyek?

Nektek nem furi, hogy a kérdező mindig ad egy kis lökést a kommentjeivel, amin ismét össze tudtok veszni?

Hétvégén, ebéd után... :)

"A barátom anyukája egész életében "otthon volt" (tehát nem dolgozott), mégsem főzött, mosott, vagy takarított. Szóval erről ennyit."

És mit csinált egész nap?

Egyébként tényleg nem a kérdésre válaszoltok a legtöbben. Nem azt kérdezte hogy megtartsák - e a babát. Még ha a kérdező nem is tudná eltartani, az apa nyilván igen (nem olvastam végig a kommenteket). Az apának is ugyanolyan joga van vállalni, erre senki sem gondol? Maradjon ez az ő dolguk, főleg ha legalább az egyik fél képes ezt vállalni.

Amúgy halkan jegyzem meg, nem kor függvénye hogy együtt maradnak - e a szülők. A nagymamám 16 éves kora óta él együtt a nagypapámmal és kitartanak jóban - rosszban, ellenben hány olyan pár megy szét, akik 30 évesen jönnek össze miután "kiélték magukat" magyarán egy fél várossal összefeküdtek "tapasztalat kell" címszó alatt? Aztán a bíróságon meg szedik szét egymást. Ugyan... A kor semmit sem jelent.

hát kérdező... Téged még az itteni közösség söpredékének is a legalja talált meg. Ennyi mocskolódást, károgást és kárörömöt már rég olvastam egy kérdés alatt. Ne törődj velük, csak a saját kudarcokkal teli életük miatti keserűség beszél belőlük. Sajnálatra méltó nyomorékok.

Te pedig ha döntöttél akkor tarts ki a döntésed mellett. Ha a szüleid így állnak hozzád az az ő bajuk. Rokonait nem válogathatja meg az ember, de létre tudja hozni azt a családi környezetet ami már az élethez méltó. De azért ne tespedj el a baba mellett.

És te mihez fogsz kezdeni,ha a barátod (persze tudom,ez lehetetlen,hogy előforduljon ,de most bocsájtkozzunk egy kis sci-fi jellegű jövőképekbe)

elhagy ? Mert anyuciék nem fognak megenyhülni,ahogy a bátyád esetében is láthatod,te meg mehetsz a híd alá a gyerekeddel.

Egyébként az nem érdem ,és nem is büszkeség,hogy eltartott szeretnél lenni . De majd rájösz,hogy /sajnos/ semmi nem tart örökké .És nagyot fogsz koppani . Nekem sem tetszenne,ha végig kellene néznem,ahogy a gyerekem elköveti élete legnagyobb hibáját,illetve hibák tömkelegét a rossz hozzállás miatt.. lehetséges,hogy a szüleidnek is ez a baja,nem csupán az unoka ? Mert én mindenben támogattam/támogatom a gyerekeim. Ha bármelyikkel előfordult volna,hogy 18-19 évesen apa lesz,de elém áll egy normális tervvel (pl gyerek mellett szeretne tanulni ,nem 5-6 évig vakarni otthon a hátsóját,miközben a háimunkára sincsen gondja ) én biztos nem vontam volna meg a támogatásom tőlük!

Te itt most máshogy adod elő,de minél több kommentet írsz,annál kerekebb a történet. Tulajdonképpen te egy érettségivel ,0 élettapasztalattal,0 munkatapasztalattal,0 forinttal oda tervezel költözni a palidhoz,minimum 6 évig "babázni" / omg / ,mivel a főzés és takarítás nem a te dolgod ,ez "evidens" ugyebár ..

MAJD utána szeretnél elmenni egyetemre , 23 évesen ( ezzel sem lenne semmi baj ,sőt,tanulni sosem késő) ,MAJD 28 évesen HA elvégzed,és nem szülsz inkább még 2-3 gyereket beleírod az önéletrajzodba,hogy az elmúlt 10 évben SEMMIT nem csináltál ami munkavállalás szempontjából releváns lenne legalábbis,aztán tátott szájjal kérdezgeted majd,hogy miért nem találsz munkát ?

Te vagy nagyon gyerek,vagy nagyon buta vagy. Gyerek csak felnőtteknek való,nagy felelősség . Benned ennek a csírája sincs meg .

acélszív!

Ha a többség a "söpredék legalja",akkor a Te bölcselkedésed nem tudom minek nevezzem?!

A söpredék igenis jól írta,mert az ehhez hasonló esetek igen nagy százaléka azzal zárul,hogy a fiatal anyuka egyedül szakma nélkül marad a babával...aztán jön a kétségbeesés,hogy most mit csináljon?

Ráadásul a kérdező valóban egy igen elkényeztetett kis... - nem minősítem.

Biztasd nyugodtan az okosságra,majd rájön úgyis idővel,hogy mi az élet,ha ebbe az irányba lép.

Sok sikert!