Halt már bele abba szülő, hogy a gyermeke azzal házasodott, akit ő nem tudott elviselni?

# 30

Én nem pontoztam le a hozzászólásodat (egyrészt mert biztos vagyok benne, hogy téged is a jószándék és a segíteni akarás vezérel, mint bárki mást ennél a kérdésnél, másrészt mert nincs nálam a bölcsek köve, nem tudhatom biztosan, hogy adott esetben mi az a taktika, ami beválik.)

De azért nem tartanám célravezetőnek, amit tanácsoltál, mert - annak ellenére, hogy átmeneti megkönnyebbülést hozhatna mind a kérdezőnek, mint az anyukájának, - ha szeretnének összeházasodni, családot alapítani, azt nem lehet a végtelenségig titokban tartani, akkor sem, ha 60 km-re élnek egymástól.

Előbb-utóbb kiderülne, hogy nem mondott igazat, és attól szerintem még jobban kiborulna az anyukája. Amit a kérdező most tesz, abban nincsen SEMMI kivetnivaló, az anyukája viselkedése pedig egy manipulatív érzelmi játszma, érzelmi zsarolás, függetlenül attól, hogy pszichésen teljesen beszámítható-e vagy sem.

Ha viszont hazudna, az már kifogásolható lenne, még akkor is, ha súlyát tekintve nem összevethető azzal, amit az anyukája tesz.

Másrészt nyilván örökös feszültség és félelem lenne benne amiatt, hogy mikor derül ki a hazugság. Nem hiszem, hogy neki kéne a "béke" kedvéért hazugságra kényszerítenie saját magát, és megerősítenie abban az anyukáját, hogy végül csak sikerült átvinnie rá a saját akaratát és elérni azt, hogy 30 éves felnőtt nőként ne élhesse a saját életét, azzal, hogy egyre drasztikusabb módszerekhez folyamodott, beleértve a súlyos bűntudat keltést minden valós alap nélkül, és érzelmileg szó szerint terrorizálta.

Engem biztos nem befolyásolna ez a hiszti a döntésemben.

Ha valami ésszerű indokot mondana (pl. nagyon eltérő szokásai vannak, mint a mi családunknak, vagy dologkerülő lenne), azt érteném.

Ha nem tetszik neki, az az ő problémája. Ha kitagad, az is; egyébként a kötelesrész amúgy is jár neked. Ha nem jön el az esküvődre, ha nem lesz kíváncsi az unokájára, az is az ő döntése.

Értelemszerűen ilyen hozzáállással én se erőltetném a kapcsolatot vele.

Szóval amikor a pároddal vagy, akkor kb nonstop bömbölsz neki arról, hogy anyukád leírhatatlanul ocsmánynak tartja őt? Hát ez abszolút imponáló...

Komolyan, szedd már össze magad. Lehet, hogy a párod a türelem mintaképe, de ezt nem tudom, melyik férfi bírná elviselni túlzottan sokáig. Anyám a zsarolás koronázatlan királynője, és fogalmad sincs, mennyit küzdöttem vele egész életemben, főleg, hogy egyik barátomat sem tudta elfogadni, úgyhogy nagyon jól tudom, milyen olyan szülő gyerekének lenni egykeként, testvéri támasz nélkül, aki előszeretettel tesz keresztbe neked. Küzdj, vagy ne küzdj - döntsd el te, mennyire fontos neked a párod, vagy mennyire akarsz továbbra is anyukád szófogadó kislánya maradni. Mert amit most csinálsz, az nem küzdelem, csupán hagyod, hogy sodorjon az ár.

Vedd fel amikor őrjöng, és mutasd meg az orvosának.

A te kapcsolatodtól nem őrül meg, alapból az. Vagy manipulál ugye.