Első együtt alvás? Szülők-gyerekek véleménye érdekelne

A katolikus iskolába járós részt leszámítva hasonló hozzáállásúak a szüleim a barátomhoz, és az előzőhöz is.

Nagyon is megértem, mennyire el tud szomorítani egy ilyen megjegyzés, de ezt szerintem nem feltétlen bántásból mondja, csupán nem tudja anyukád, hogy fejezze ki magát adott helyzetben. Lehet, kínosan érinti ez a téma.

Én annak idején még fiúbaráttal való találkozás esetén is megkaptam a csípős megjegyzéseket, veszekedésbe torkollt valahányszor el akartam menni itthonról. Ismerős a helyzeted, a túlzott féltés és törődés, de egyes szülők már csak ilyenek, nem rossz szándékból teszik, elhiheted. Ennek ellenére nekem is nagyon sokszor megfordul a fejemben a mai napig, hogy elköltözöm, de egyelőre az anyagi körülmények nincsenek meg hozzá.

Velem nagyon ritkán fordult elő, hogy apámmal beszéltem ilyen témában először, de ha mégis, akkor ő segített, hogy anyám elnézőbb legyen a kérésemmel kapcsolatban. Ettől függetlenül én kellemetlenül érzem magam, hogyha apámmal kéne beszélnem arról, hogy a barátommal egy ágyban aludjunk.

Anyukádék ismerik a barátodat? Szerintem próbáld meg finoman előadni, elvégre, ő jönne hozzátok éjszakára és nem fordítva. Ha anyukád elenged hozzá egész napra, ő is tisztában van vele, hogy lett volna lehetőségetek nemi életre. Célszerű lenne összeszedned az érveidet, hogyha anyukád attól tart, ilyenre kerül a sor, biztosítsd, hogy felelősségteljesen állsz a dologhoz, ismered a védekezési módszereket, stb. Te ismered anyukádat, hogy hogyan tudsz beszélni vele dolgokról, de igyekezz türelmesnek lenni, megértőnek. Az nem indok, hogy ő fiatalkorában milyen volt, mert elképzelhető, hogy felnőtt fejjel átértékelvén a fiatalkorát, pont saját kárán megtapasztalt negatív dolgoktól, hibáktól akarna megóvni téged, amit bár túlzó módon tesz olykor, jogos.

Én nem voltam ilyen türelmes ezekben a témákban, de ma ott tartok, hogy egy teljes hónapot töltök a barátomnál (aki nem mellesleg külföldi), amit saját pénzből finanszírozok. Eleinte viszont sok veszekedés, sértődés, egymás megbántása volt jellemző, és sokszor úgy távoztam itthonról, hogy "nem érdekelt", amit mondott. Persze, ugyanúgy bántott, de máshogy nem tudtam hatni rá.

Beszélj anyukáddal erről, normális hangnemben, hangsúlyozd ki az érveidet, ha azok jók, főleg, ha a fiút ismeri (egyébként meg ha nem ismeri annyira, a látogatása egy plusz alkalom lenne erre). Ha úgy érzed, apukád tudna segíteni enyhíteni anyukád túlféltő hozzáállásán, és nem érzed kínosnak felhozni ezt neki, jó kapcsolatban vagytok, akkor célszerűbb előbb neki felhoznod ezt, külön.

Nekem személy szerint sosem ment, hogy közösen leültessem őket és nagy bejelentéseket tegyek. De ők sem jönnek ki túl jól egymással.

Sok sikert hozzá!

20/L

nem látom a problémát. az anyád pont ugyanazt mondta el mint az apád csak más szavakkal.

"azt csinálsz amit akarsz, de azt okosan tedd." nekem ez jött le belőle.

a terhességkor kidobós rész meg szerintem teljesen érthető: miért én szívjak más hülyesége miatt?

Én sem látom a problémát, hiszen anyukád nem tiltotta meg, nem jelentette ki kerekperec, hogy márpedig nem fogtok együtt aludni.

Ha lefekszel a barátoddal, mondd el neki. Biztos értékelni fogja, hogy megosztod vele ezt az eseményt és biztosítsd afelől, hogy rendesen védekeztek. Vagy akár megkérheted, hogy kísérjen el téged nőgyógyászhoz, ha majd odakerül a dolog, így ő is valóban "részese" lehet ennek az egésznek.

Biztos furcsa még neki, hogy ilyen hamar felnőttél, de ne aggódj, hamar hozzászokik majd ehhez, és ahhoz is, ha elköltözöl. Ez az élet rendje és ezzel minden normális anyuka tisztában van. :-)

Engem anyukám 16 évesen engedett el először Budapestre egyedül, úgy, hogy este jött értem kocsival, most 21 vagyok és már külön lakom. Sok csatát megvívtunk, de mindig igyekeztünk őszinték lenni egymáshoz, és ennek köszönhetem, hogy ilyen jó a kapcsolatom az anyukámmal, és így el tudott "engedni".

Az a szülő korlátozza jobban a gyerekét, aki annak idején "többet tapasztalt", hiszen önmaga is átélte azokat a helyzeteket, amiktől aztán később a saját gyerekét meg akarja óvni. Nekem apám volt ilyen.

Sok szülő azért nem akarja az együtt alvást, mert zavarja a tudat, hogy a gyereke a másik szobában szexel. Mert, ha egy ágyban alszotok, semmi sem garantált, ezt te is tudod.

Egyszóval fogadd el, hogy amíg otthon laksz, a szüleid által felállított szabályokat kell követned. Persze próbálkozhatsz a meggyőzéssel, hátha sikerül.