Halt már bele abba szülő, hogy a gyermeke azzal házasodott, akit ő nem tudott elviselni?

"a lánya megházasodott egy afroamerikaival, és elköltöztek, az apa halálba itta magát"

Valahogy nem tudom sajnálni... Hogy képes valaki azon keseregni hogy a gyereke boldog?

Kérdező, emlékszem a kérdésedre.

Ne haragudj, de azért mert anyád nem normális, arról nem te tehetsz. Fel ne add a kapcsolatod emiatt, ha te szereted azt az embert, akkor ne foglalkozz semmi mással, sok boldogságot nektek!

Egyetlen egyszer próbáld megmagyarázni anyádnak, hogy te így vagy boldog, érzed hogy szeretve vagy. Mond el neki, hogy egy mutatós bájgúnár pasinál ő sokkal többet ér. Hogy a fenébe lehet ennyire fontos anyádnak a kinézet?

Szerintem anyád alapból is zakkant, lehet ez csak kicsit felgyorsította a dolgokat, de szerintem enélkül is kijött volna előbb-utóbb a dili.

Ne foglalkozz vele, mondd meg, ha nem fogadja el, akkor viszlát. A telefont sem venném fel soha többet.

Kedves kérdező kitartást, viszont nekem csak egy kérdésem lenne egy ilyen anyához. Miért akar egy olyan nő párkapcsolati tanácsokat osztogatni, akinek a házassága kb a gyerek születését élte meg. (A 30 éve elváltak és a 30 egy-két éves korodból gondolom jól tippelem)

Megértem, hogy szereted és hálás vagy neki, amiért egyedül felnevelt, de gondolj bele, szerelem, kapcsolat, férfiak terén az édesanyád egy bukott nő, és nem a férfiak a hibásak ezért, mert ebből a patáliából, amit rendez borítékolható, hogy az alaptermészete is ilyen.

Ha meg ördögöt lát és kb ismeretlenül ócsárolja a párod javasolni kellene neki egy pszichiátert, mert nem meg fog őrülni hanem már megtörtént. Soha nem fogja elfogadni a párod, se őt, se a következőt ha véletlen beadod a derekad. Neki csak egy kőgazdag fazon lenne jó a leírásodból nézve, aki mellett aranykalitkában élhetnél, vele együtt! Ebből a mondatából inkább érezhető azt, hogy befektetésnek tekint rád és nem a szeretett lányaként, aki nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, miszerint úgy házasodik, hogy abból neki is haszna legyen.

Egy olyan kérdésem is lenne irányában, hogy olyan sorsot szeretne nekem, amiben nem szerepel egy szerető társ esetleg gyerekek? (mert kifutsz az időből mire megtalálod a neki megfelelő pasit, egyébként is, magadnak vagy neki keresel párt?)

Nekem nagyanyám csinált hasonló patáliát mikor megtudta, hogy a barátommal összeköltöztünk albérletbe, hogy miért nem lakást vettünk és milyen barátom van nekem, aki nem keres legalább félmilliót 30 éves korára. Mondhatni képen röhögtem és közöltem, hogy olyan, aki legalább dolgozik és szeret engem, majd rácsaptam a telefont, pár hónapja nem vagyok neki hajlandó felvenni a telefont, mert nem ez volt az első húzása. Édesanyám támogat, neki az a fontos, hogy boldog legyek és nem az, hogy luxus lakásban tengessem a mindennapjaim és ne kelljen dolgozni, mert a drága férjem keres eleget.

Próbálj túllépni és nem kiborulni a hülyeségein a drága anyádnak. Sőt, én javasolnék egy nem beszéltek időszakot. Hogy hívjon amikor észhez tért, mert belé bújt az ördög nem a párodba.

"Esküvő: hogy fogom tudni magam jól érezni az esküvőn úgy, hogy ő nem lesz ott."

Feltételezem, hogy annál sokkal jobban, mintha a vőlegény nem lenne ott.

Ha meghívnak egy esküvőre, akkor jogom van elfogadni vagy elutasítani a meghívást, de nem jár azzal a joggal, hogy megvétózhatom a házasságkötést olyan indokkal, hogy NEKEM nem tetszik a menyasszony vagy a vőlegény.

Igen, korábban is előfordult, de nem ennyire. Valahogy mindig elült a dolog

A helyedben megkérdezném ezzel a biztonság dologgal meg az egész ellenállásával kapcsolatban, hogy azok után, hogy az ő házassága nem sokkal a gyereke születése után válással végződött, miért gondolja, hogy ha a saját házástársát így sikerült megválásztania, így sikerült eldönteni, hogy ki az, akivel harmóniában és biztonságban tud majd élni, - ha nem is örökre, de legalább addig, amíg a gyereküket közösen felnevelik - akkor miből gondolja, hogy azt helyesen meg tudja ítélni, hogy hozzád ki illik, és ki mellett érezheted magad biztonságban.

Főleg azok után, hogy gondolom, nem sok erőfeszítést tett arra, hogy jobban megismerje a Párodat, és megtudja, hogy milyen ember is. (Azon kívül, hogy alacsony, kopaszodó és szerinte nem jóképű).

Belegondoltam, milyen érzés lehet egy embernek, hogy valaki, akivel soha nem tett semmi rosszat, így viselkedik vele, ráadásul azért, mert szerinte nem szépek az arcvonásai, és nem elég magas - vagyis kizárólag olyan dolgok miatt, amin nem is tudna változtatni, és ilyen okkal vagy ürüggyel megpróbálja megakadályozni, hogy feleségül vegye azt a nőt, akit szeret.

(Remélem, azt nem tudja a Párod, hogy Anyukád "torzszülött mos.léknak" nevezi.)

Őszintén szólva minden elismerésem a Párodé, hogy hónapok óta tudja ezt az egészet türelmesen és higgadtan viselni.

"Szerinte az majd jön magától, ha jól viszonyulok a következőhöz is, csak jó kiállású, férfias legyen, illetve jól keressen."

Anyukádnak konkrétan hány ilyen férfit sikerül találnia a saját életében a válása után eltelt 30 évben?

Most nyújt neki akár anyagi, akár érzelmi biztonságot egy férfi, aki szereti, és akit ő is szeret? Ha esetleg nem, akkor mikor élte meg ezt utoljára az életében?

A te korábbi párkapcsolataidban felmerült valaha komolyabban a házasság gondolata?

A mostani Pároddal egyből a bemutatása után kezdte ezt a cirkuszt Anyukád? Mikor találkozott vele először?

Arról beszéltek veled őszintén a szüleid felnőtt korodban, hogy annak idején miért váltak el?

Bocsánat, ezt anélkül benne felejtettem az előző hozzászólásomban, hogy reagáltam volna rá:

"Igen, korábban is előfordult, de nem ennyire. Valahogy mindig elült a dolog."

Jellemzően hogy ült el korábban?

Egy idő után elfogadta, belátta, hogy a te életed, a te döntésed, tedd, amit jónak látsz, vagy te alkalmazkodtál, engedtél az akaratának, vagy valahol a kettő között kompromisszumok születtek?

Kérdező, amit leírsz, abból egyértelmű, hogy anyukád egy pszichiátriai beteg. Itt nem az a kérdés valójában, hogy te mit tegyél a pároddal, hanem az, hogy hogyan juttassátok őt ahhoz a szaksegítséghez, amire az ő állapotában szüksége van, magyarán a szakorvoshoz, aki segíteni tud rajta.

(anno kb pont 30 éve az én anyám is bemutatott egy hasonló műsort, csak neki nem az adott emberrel, hanem a házasság v. élettárs dologgal volt _látszólag_ baja... aztán néhány hetes pszichiátriai kezelés segített rajta, és belátta, hogy neki a saját élete feldolgozatlan konfliktusai okozzák a gondjait, és azt vetíti ki)

És ha azt hazudnád neki h már nem vagytok együtt?

Ha facebookon fenn van,akkor letiltod anyádat,meg esetleg azokat akik "jóindulatúan elmondanák anyádnak h nem is szakitottál. Neki/K azt mondod h törölted magad.

Ha létógatóba mász,akkor egyedül mész,és ennyi.