Szerinted milyen szülő az aki mellett a gyereknek nem lehet véleménye?

Ez annyira általános kérdés, hogy nem lehet rá válaszolni. Függ a gyermek korától, az adott kérdésről amiben nem hallgatják meg a véleményét...stb...

Jehova Tanúja.

Mennyi idös a gyerek? Mert azért nem egészen mindegy, meg az sem, hogy ez alatt mit ért a gyerek!

Magyar.

Patkányfajta... aztán csodálkozik, ha majd öreg korában őt is hasonló paraméterekkel dugják elfekvőbe... pedig csak azt kapja, amit érdemel.

A vőlegényem szülei ilyenek, a párom ebben nőtt fel. A mai napig nem áll ki velük szemben az igazáért, ha hülyeséget mondanak, vagy bele akarnak a szólni a dolgainkba, "mert ők jobban tudják" alapon, akkor legyint, de sosem áll ki magáért. Lelkileg baromira terrorizálták őket, ha valami nem sikerült a szüleinek, vagy eltört valami akkor a gyerekekre fogták, "mert ez is a te hibád, mert előző nap felidegesítettél" alapon. Hogy milyennek gondolom őket mint szülők? S**rok. Ez nem nevelés amit ők csináltak, hanem kőkemény érzelmi terror, zsarolás, a saját akaratuk érvényesítése, és kihasználása, hogy ők a felnőttek. Észrevettem, hogy ha vesz a párom magának új ruhákat, és rákérdeznek a szülei, hogy új-e a pulcsi ami rajta van éppen, akkor még azt is letagadja, és azt feleli, hogy hónapok óta megvan, csak nem látták még rajta. Hogy miért? Mert náluk olyan szokások vannak, hogy addig hordjuk a cipőt/ruhát míg nem lesz rongyos, és csak akkor veszünk ha már muszáj. Mikor vettünk kutyát és kérdezték a szülei, hogy a saját helyén alszik-e, akkor a párom bőszen bólogatott, nem merte elmondani, hogy a kutya velünk alszik/kel. Tehát baromira elb**szták, és a párom hiába él külön évek óta, úgy érzi, hogy hazudnia kell ezekben a dolgokban, még így is. Mert nem akar magyarázkodni, stb. Az anyja olyan szinten akarja még mindig irányítani, hogy képes lett volna a hátam mögött havonta 30 ezer forintot elkérni a vőlegényemtől, hogy majd ő félrerakja nekünk, hogy tudjunk spórolni, és nekem nem kell tudnom róla.... Nem is értem, hogy képzeli ezt. Tehát a páromnak van hova fejlődnie, és látom, hogy lelkileg igen csak meg van törve és bizonytalan típus, hála a "drága jó szüleinek." Ja, és tipikusan azok a szülők, akik úgy gondolják, hogy a szülő bármit megtehet a gyerekkel szemben, mert a gyereknek akkor is szeretnie kell őt, mert mégiscsak a szülei, és mert hát mégiscsak az anyja szülte stb. Idióták...

A tökéletes fajta, nemde? A gyerek boldogtalan, a szülő hibátlan. Az enyémek is hibátlanok; soha nem is fogom megbocsátani nekik, hogy nem érhetek fel a tökéletességükhöz!

Átlagos. A normális, kiegyensúlyozott, egészséges felnőttből van kevés, nem az ilyenekből.