Miért van az, hogy a nők elsőnek mindig fiú gyermeket szeretnének?

Én fiút szerettem volna első gyermeknek. Az is lett. Lehet, hogy másodiknak is azt szeretnék. De ha kislány lesz, őt sem hagyom ott a kórházban. :-)

És azért szerettem volna fiút, mert nehezen tudom elképzelni magam lányos anyukaként. Ennyi. :-)

24, én kifejezetten várom, hogy a lányom kamasz legyen.

Annak idején, én mindig anyumnak mondtam el a fiúügyeket, a pletyiket, együtt vásároltunk, sminkeltünk, szórakoztunk.

Igyekszem, hogy ugyan ilyen viszonyunk legyen majd.

Igaz, női szemszögből más egy kamaszlány nevelése, ezt a saját szüleimen is láttam :D

Ezzel meg is válaszoltam a kérdést, hogy mindig is lányt szerettem volna, kiskoromtól kezdve.

"Mindenki addig szeretne lánygyermeket amíg nem tudja milyen egy 12-19 éves lányt nevelni... Kb mintha egy kősziklát akarnál meggyőzni bármiről... "

Nálunk a családban én lettem egyedül lány, 3 fiú után. Már nagyon szerettek volna egy lányt, alig várták, hogy megszülessek. Mivel kései gyerek vagyok, a fiúk addigra már nagyjából felnőttek, így elmondhatták a szüleim, hogy felneveltek 3 férfit, egy kislánytól már nem féltek ilyen szempontból. Nem is volt rá okuk. A kamaszkorom teljesen nyugis volt. Persze én is buliztam, ittam, elvesztettem a szüzességem, átmentem minden olyanon, amin a kamaszok nagy része. De olyan kapcsolatom volt a szüleimmel, hogy mindent meg is oszthattam velük, nem kellett titkolóznom, nem veszekedtünk, viszont nagyon-nagyon jó tanácsokat kaptam tőlük mindig, mindennel kapcsolatban. Ők valószínűleg soha nem érezték ezt, hogy én vagyok a rendíthetetlen kőszikla. A szabadidőmet úgy töltöttem, ahogy jónak láttam, emellett a tanulmányi eredményeimmel semmi gond nem volt, később tovább tanultam, előtte rendszeresen beszélgettünk a céljaimról, hogy mit szeretnék, hol szeretném, stb. Én úgy gondolom, hogy az, hogy milyen lesz egy 12-19 éves lány viselkedése, az azon múlik, hogy előtte hogy nevelték, és milyen kapcsolat alakult ki közte és a szülei közt.

Majd amikor már évek óta hallgatod az "én érettebb vagyok a többieknél" vagy "Engem csak Béla (vagy Géza, Peti tökmindegy) szeret ti nem értetek meg! És különbenis a kor csak egy szám! (mert a pasi 20 évvel idősebb)" és hasonló dumákat hallgatod és gyakorlatilag 0%-ban tudod majd bármiben is jobb belátásra bírni, majd rájössz, a lánygyerek nem annyira poén. Ezzel szemben a fiú az maximum berúg néha de odafigyeléssel pár atyai szóval kezelhető. A lányok tényleg cukik (talán még cukibbak, jobbak is kisgyerekként) De ezt visszakapod kamaszkorban kamatostul.

47/F

Mondom ezt férfiként, és fogalmad nincs, hogy más nők hogy nevelkedtek.

Mint írta a hozzászóló, ő se volt problémás. Mi hárman vagyunk csajok, már mind felnőttek, jó gyerekek voltunk, kamasznak is, soha ilyen el nem hagyta a szánkat. Soha nem voltunk nyűg a szüleinknek, nem kellett velünk küzdeniük.

Értelmes, felnőtt, önálló embereket neveltek belőlünk. Bármikor szívesen fordulunk hozzájuk, és ők mindig szeretettel fogadnak minket.

Nem kétlem, hogy szereted a lányaidat, de te se általánosíts.

Mert ez már kapásból jó pár emberre nem ráhúzható dolog.

De biztosan igazad van...minden nő így nőtt fel...minden nő neveletlen, visszapofázós volt, akivel soha nem lehetett szót érteni...

Nem mondom egyébként hogy csak a ti hibátok ez, mert sajnos a környezet nagy befolyásoló tényező és ha ő ezt látja mindenhol, akkor sok minden ráragadhat, de úgy néz ki ti ezt nem tudjátok ellen súlyozni.

Ettől függetlenül nem kell mindenki másra ráhúzni ezt a viselkedést, mert nem igaz. Akadnak akiknek még sikerül megnevelni a gyereküket.