Itt a családi kapcsolatokban, ha felmerül hogy a házastársak gyermeket szeretnének nagyon sokan agitálják a másikat, hogy minél később szüljenek, mert 40 felett is bőven belefér, meg sorolják az egyéb érveket. Miért?

Hát nem 40 évesen ideális szülni.

Én inkább csak azt láttam, hogy aki tizenévesen vagy húszas évei elején esik teherbe, annak mondják, hogy inkább később kéne. De nyilván nem 40 évesen.

Mondjuk szerintem nem csak a kor számít, mert lehet, hogy valaki 22 évesen már készen áll, normális kapcsolata van, érett, van befejezett iskolája. Valaki meg még 30 évesen sem találta meg az igazit, vagy még mindig nincs normális munkája.

Bonyolult ez nagyon.

Én is 40 felett szülöm az első gyerekemet. Senkit nem bátorítanék rá, hogy így tegyen, még csak nem is a karrier volt az oka. Nem akartam a bizonytalanra (ezt nem anyagiakra értem) szülni, csak úgy, a magam örömére, hanem igazi családba. Tavaly találtam meg azt az embert. Hogy miért, persze annak is sok oka van.

Fáj, hogy nem legalább 10 évvel ezelőtt. De csak azért nem mondanék le a gyerekről, mert nem sikerült korábban. Persze, én is számolom, mikor mennyi idős leszek. Ráadásul nagy családot szerettem volna, az is fáj, hogy nemigen fog beleférni.

Szóval én soha nem agitáltam senkit erre, nem is tenném, de ha bárki szeretne, bátorítanám. (Egyébként a rizikó biztos valamivel magasabb, de a kórházak tele vannak problémás várandósokkal 16-tól 45-ig. Tapasztalat.)

# 7

Érzel némi különbséget aközött, hogy valaki egy 40 feletti, gyermekre vágyó nőnek ír olyat, hogy ne adja fel a reményt, és ha megadatik, szüljön 40 felett, és aközött, hogy "agitálják a másikat, hogy minél később szüljenek, mert 40 felett is bőven belefér"?

Amikor egy nő 40 körül van, nem dönthet arról, hogy szül-e huszonéves, vagy harminc évesen. Arról dönthet, hogy - bizonyos szempontokból némileg magasabb kockázatot vállalva - szül-e 40 felett, ha lehetősége van rá.

Ismerek olyan hölgyet, aki az első házasságában több, mint 10 éven át hiába várt a gyermekáldásra, annak ellenére, hogy orvosilag egyiküknél sem találták okát. Végigcsináltak több lombik-bébi programot, eredménytelenül.

Elváltak, és a második házasságából spontán megfogant egy baba, akit 41 évesen szült. Ő azóta háromgyerekes anyuka.

Van olyan ismerősöm, aki ugyanígy hosszú ideig hiába várta a gólyát a férjével. Jártak orvostól orvosig, szintén megpróbálták a lombik programot - hiába. Nagyon megviselte lelkileg, sokáig reménykedett, és csak 44 évesen jutott el odáig, hogy elengedje ezt az egészet, és megbékéljen azzal a tudattal, hogy soha nem lesz anya.

A 44. szülinapján döntötte el, hogy magára, illetve a saját életükre koncentrál, és elkezdett mindenféle terveket szövögetni. Két hónap múlva teherbe esett, de utólag azt mondta, hogy még a kimaradt menstruáció idején sem gondolt babára, hanem a klimax előjelének tudta be.

Majdnem 45 évesen, egy komplikációmentes terhesség után a 39. héten születtek meg az iker lányaik.

Ez a két nő (és a férjeik) szerinted így boldogabbak, vagy akkor lennének boldogabbak, ha lemondtak volna arról, amire annyira vágytak hosszú időn keresztül?

Kérdező (#7), és ezeknek mi köze a kérdésedhez, hol van ezekben az, hogy " agitálják a másikat, hogy minél később szüljenek, mert 40 felett is bőven belefér" ???????

Tudod, az agitálás az, ha egy 25 évesnek magyarázom, hogy "ráérsz szülni 40 évesen" - na ilyent meg nem mutattál. Egy 40 évesnek nem mondhatod azt, hogy szüljön 25 évesen, a visszafele folyó időt még nem találták ki...

(mellesleg mi bajod van azzal, ha valaki 40 évesen szül???? Az ma kb ugyanannyi a várható élettartam kitolódásával meg a terhességi diagnosztika fejlődésével, mint ha 1970-ben 30 évesen szült)