Most akkor nekem is fel kellett volna jelentenem apámat?
Újabban nagyon elszaporodtak itt a gyikon az olyan jellegű kérdések, ahol a gyermekek ezerrel panaszkodnak a szüleikre, hogy milyen szemetek, agresszívak, skrizofénok, fogságban tartók - nem engedik el őket sehová -, kegyetlenek stb. Olykor a gyermekek óhajtanák a szülőjüket megnevelni, és ők akarnák őket irányítani a sok válaszoló meg még olykor adja is alájuk a lovat. De miért is? Nekem is volt egy apám, és igen, ha úgy viselkedtem, ha hisztériáztam, ha nem tanultam, akkor kaptam egy-egy pofont, és igen én se voltam elengedve ki tudja milyen drogos társaságokkal moziba, discoba, sőt plázákba se - igaz akkoriban még túl sok nem is igen volt. Igen, volt hogy túlzásba eshetett apám, és olykor tanulás alatt, ha nem azt hoztam, amit elvárt leginkább dacból, akkor is kaptam egy-egy taslit, és? Akkor most nekem is megkellett volna kérdőjeleznem a nevelési hozzáértését? Rohannom kellett volna a rendőrségre, hogy apám megmert ütni, mert rossz voltam? Esetleg menekülnöm kellett volna otthonról? Mióta tilos ráütni a gyerekre, ha egyszer megérdemli?
Igaz, ami igaz sokszor én se kaptam így ki, inkább büntiket kaptam, de ha megérdemeltem, akkor megérdemeltem. És? Egyszerűen nem is értem. Az élettől kapott pofonokért kihez menjek "hisztizni"? :D :P Vagy ezek a gyerekek, akik lázonganak a szülői neveltetés miatt, ők kihez fognak ilyen pofonok miatt elmenni hisztériázni?
válasza:"Mióta tilos ráütni a gyerekre, ha egyszer megérdemli? "
Nem hiszem el, hogy 2014-ben még itt tartunk! MI az, hogy megérdemli? Milyen szörnyű bűnt követett el, embert ölt? Vagy csak nem csinált házit? Visszabeszélt, rosszkor volt rossz helyen? eszem megáll.
Ha nem tudnád, akkor a gyerek fizikai (és lelki) bántalmazása bűncselekmény, a családon belüli erőszak kategóriájába tartozik. És nem véletlenül. Sajnálom, hogy téged megütöttek otthon, de ne tekints már ezt normális dolognak!
válasza:Amit te leírtál, az a másik véglet. Azt sem érdemes keverni.
Én életemben csak pár pofont kaptam, mind megjegyeztem, és a mai napig fáj. Akkor sem, és most sem tartom elfogadhatónak, mindegyik helyett lett volna egy-egy szó, ami többet ért volna.
A pofon azoknak az eszköze, akik képtelenek, vagy gyávák normálisan és következetesen nevelni a gyereket.
Nyilván nem kell terrorban tartani, de adott helyzetben kellő szigor és határozottság százszor többet ér.
válasza:Kedves tinik. A kérdésemre válaszoljatok, ha már idejöttetek. Mármint a példára, hogy akkor mi is annál a szitunál a megoldás? Amit leírtam előző hszembe.
Anyuka végig következetesen nevelte addig is a gyermeket, és a gyerek se tőle, se az apjától nem látott se szülői veszekedést, se mást.
Egyébként nem kell engem sajnálni, az én lelkem abszolút nem sérült meg attól a pár pofontól, amit jogosan kaptam, ha akkor abban a pillanatban nem is ismertem be rövidesen beláttam, hogy jogos volt, és megérdemeltem, ahogy valszeg semmilyen más büntetés se hatott volna rám azokban az esetekben. Persze ehhez az "elismeréshez" kell egy nagy adag őszinteség önmagunk felé. Ja, és az apámat sem utáltam soha meg. Sőt! Máig minden tiszteletem az övé, és hálás vagyok neki mindenért.
válasza: válasza: válasza: válasza:Hát, 30 évesen nem mondanám magam tininek, nem tudom, honnan veszed, hogy csak ez a korosztály ellenzi a testi fenyítést. (A mi családunkban pl. már a nagyszüleim is ellenezték, soha nem is ütötték meg a gyerekeiket, de ez mellékszál.)
A kérdésedre nem tudok válaszolni, mert nem ismerem se az előzményeket, se a gyereket, se az anyját. Persze, hogy valahogy szankcionálni kell egy ilyen viselkedést, de biztos, hogy nem pofonnal.
Elhiszem, hogy mentegetni szeretnéd az apádat, de ez ekkor sem normális. Azt mondod, hogy nem sérültél a pofonoktól lelkileg. Oké, elhiszem neked. Szerencséd volt. De történhetett volna másképp is.
Az, hogy apád megpofozott, hiba volt. Meg lehet bocsátani, el lehet felejteni, de akkor is hiba. Nem az az igazi őszinteség, ha "beismerjük", hogy "megérdemeltük" a pofont, hanem az, ha szembenézünk vele, hogy bizony a szüleink sem tévedhetetlenek, és nem minden cselekedetük jó. Attól, hogy a te nevelésednek része volt az agresszió, még nem jelenti azt, hogy feltétlen szükséges. Sőt. Tudom, hogy marha rossz ezzel szembenézni, és marha sok bátorság kell hozzá, de
még mindig jobb, mint itt a gyakorin propagálni a gyerekverést.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!