Miért hibáztatnak, mert hozzászoktam a luxushoz és nem adtam fel? Miért hiszik, hogy ők mindent jól csináltak? Sosem lesz jó kapcsolatom velük?

A családommal nagyon jól éltünk régen, szinte mindent megengedhettünk magunknak, anya nem is dolgozott soha. De apa elkezdett szerencsejátékozni és ez tönkretett mindent, mindenünk odalett. 16 évesen ezt nem tudtam elfogadni és nem tudtam úgy élni, ahogy az "átlag". A kapcsolataim révén sikerült megtartanom azt a színvonalat, amit akartam, de a szüleimnek ez nem tetszett. Ezért ahogy 18 éves lettem, elköltöztem.

Még a ballagásomon sem voltam ott...

Most 24 éves vagyok és az évek során alig beszéltünk. Nem csak az ő hibájuk, mert külföldre költöztem, az életem eléggé őrült, sokat utazom. De nemrég Magyarországon voltam és azt hittem, hogy kicsit megenyhültek. Rá kellett jönnöm, hogy tévedtem és sokkal rosszabb az egész, mint volt. De nem értem, miért hibáztatnak azért, mert én nem egy 3 szobás lakásban akartam folytatni az életemet, hanem még annál is jobb színvonalon élek, mint régen, mert nem adtam fel.

Mondtam, hogy talán adhatnék pénzt és megint olyan lehetne minden, mint akkor. Még a régi házunkat is megvehetnék és anyának sem kellene dolgoznia, de közölték, hogy az én pénzem nem kell nekik, ilyen mélyre sosem süllyednének.