Miért hibáztatnak, mert hozzászoktam a luxushoz és nem adtam fel? Miért hiszik, hogy ők mindent jól csináltak? Sosem lesz jó kapcsolatom velük?

A 25-ös hozzászólásomban tettem fel érdeklődő, a problémáddal kapcsolatos kérdéseket.

Miért csak a le...zást és az állítólagos irigykedést látod meg, miért csak ezekre reagálsz?

Itt nem nyomorról volt szó, hanem átlag életről. A szüleid csalódtak benned és én ezt abszolút megértem.

Tudod, a hátsód is ki volt nyalva, amíg megtehették és olyan színvonalon éltetek, amikor ez még nem okozott problémát. Aztán ahogy jött a baj, te úgy fordultál el tőlük. Egy haszonleső, piócának neveltek, vagy legalábbis az vált belőled.

Neked hogy esne, hogyha valami miatt lecsúsznál és a párod azt mondaná, hogy na jó, innentől kezdve nem tartok rád igényt, mert nincs sok milla a számládon?

Egyáltalán nem vagyok meglepődve a szüleid reakcióján, sem azon, hogy nem kíváncsiak már rád, nem kell nekik a pénzed (ami jó eséllyel nem is a tiéd).

Sosem fogsz lecsúszni? Ne kiabáld el. Attól, hogy eddig te dobtál mindenkit, ez bármikor megfordulhat, a megtakarított pénzed pedig előbb-utóbb elfogy, ha nem tudod ugyanolyan tempóban pótolni. Egyszer fent, egyszer lent.

Miért lennének rád büszkék, amikor cserben hagytad őket?

Anyukád küzdött a tudattal, hogy édesapádból szenvedély beteg lett, szerencsejáték függő, emellett elveszítették mindenüket és még te is hátat fordítottál nekik. Gratulálok, emberségből megbuktál!

Bár szintén 24 éves vagyok, diplomás és jól élek, soha, de SOHA nem fordulnék el a szüleimtől, mert ők adtak nekem életet, ők neveltek fel, taníttattak, ők virrasztottak mellettem, amikor beteg voltam. A szüleimet sosem cserélném el pénzre, házra, vagy bármilyen anyagi javakra, mert ezek jönnek-mennek, de a családtagok segítsége örök és nélkülözhetetlen. Sajnálom, hogy te ennyire anyagiasan látod a világot és kívánom, hogy ne érjen olyan katasztrófa, amikor semmid nem marad és csak a családodba tudnál kapaszkodni, de ők már nem lesznek neked.

Nézz meg néhány videót egy-egy súlyosabb katasztrófa helyzetről. Senkinek nem az az első, hogy úristen vajon a plazma tv-m egyben maradt-e... Neked az lenne. Erre ki lenne irigy itt a válaszolók közül?

Egyértelmű.

Ha Te igyekszel javítani a kapcsolaton, de ez nem kölcsönös, akkor szerintem nemigen lehet mit tenni a jó kapcsolat érdekében. Belebetegedni nem kell a dologba, bár nyilván könnyű ezt mondani.

Fogadd el, hogy ők ezt nem helyeslik, és nem akarnak veled kapcsolatot tartani.

Átlagkeresetű vagyok, igaz, sőt, suzukim van, DE a szüleimmel nagyon jó a kapcsolatom. Na, ezt Te nem mondhatod el magadról. Szerinted melyikünknek a rosszabb? Neked..

Meg is válaszoltad a kérdésedet. A kapcsolatokat nem pénzzel szokás javítani, hanem sok-sok türelemmel és megértéssel.

Kezdetnek jó lenne hetente beszélni, és nem a pénzről, nem a luxusról, meg arról sem, hogy fujj három szobás lakás, fujj anya mért dolgozik...

Ha nem is értesz a dolgaikkal egyet, ők mindig a szüleid maradnak, és nem való dirigálni nekik. Próbálj meg felnőtt lányukként visszatérni hozzájuk, nem pedig egy hisztis pénzeszsákként.