Mit kellene mondanom, hol vagyok? 18/L
AZ utóbbi időben 2-3 naponta elmegyek otthonról délután, csak este jövök haza, amit persze a szüleim gyanúsnak találnak. Mostanában egyre többet kérdezgetnek, hogy hol vagyok, hova megyek..Azt hiszik, hogy van valakim, mert nem mondok nekik semmi konkrétat, hogy hol vagyok, és gyakran csak vigyorogni tudok a képükön, amikor arról faggatnak, hogy kivel találkozgatok.
Nem köthetem az orrukra, hogy mit csinálok, mert kapásból idiótának néznének és egyébként is magánügy, de nincs senkim. Viszont ezt nem mondhatom nekik, mert akkor rákérdeznek, hogy akkor mégis hol vagyok mindig és nem tudnék semmi olyan magyarázattal szolgálni, ami hihető lenne (főleg nem így, lassan egy hónap után).
Apukámon viszont egyre jobban látom, hogy aggódik értem és nem tetszik neki, hogy nem osztom meg vele ezeket a dolgokat, és persze benne van az apai féltés,stb.
Mit tudnék nekik mondani?
Vagy maradjon a "van barátom, de nem mondom ki"-dolog?
Imádom ezeket a "nem mondom el mi a baj, de segítsetek" kérdéseket...
Könyörgöm ez egy anonim oldal, az a lényege, hogy le lehet írni bármit, soha senki nem fogja megtudni, hogy te voltál.
Elég elkeserítő, hogy a legtöbben rögtön arra asszociálnak, hogy pornózom vagy árulom a testem..Jót röhögtem :D
Mivel sajnos kb. mindenkinek az jön le, hogy vagy bankrabló, vagy k.va vagyok, és hogy gyerekesen viselkedem, megpróbálom kicsit bővebben kifejteni a dolgot.
Olyasvalakivel találkozgatok, akinek a szüleim nem örülnének. Nem a pasim, nem vagyok vele kapcsolatban (nem, szex sincs), de szükségem van rá. Apám korabeli, így ha a tudomásukra jutna, vagy egy jó nagy verekedés/fenyegetőzés, vagy olyan szobafogság lenne, hogy még az udvarra sem mehetnék ki. Ezért van az, hogy mikor érdeklődnek hova megyek, annyit mondok, hogy a városba.
Lehet, hogy rosszul fogalmaztam, amikor azt írtam, hogy "röhögök a képükön", mert azért nem olyan a kapcsolatom velük, hogy ilyet meg merjek csinálni, hogy kvázi a pofájukba röhögök. Annyi, hogy nem bírom ki mosolygás nélkül, mikor anyám húzza apámat, hogy biztos van valakim - akit elnevezett Atinak, mert viccelődtem vele, hogy áá, csak az Atival találkozom. Anyukám elfogadja, hogy titkolózom és még örül is neki, hogy van valakim. Apa viszont kevésbé ugye. És csak zavartan vigyorog és faggat, hogy kivel is voltam.."Tényleg van valaki? Ki az?" Tipikus apai "Kinyírom, ha hozzád ér."-reakció.
Egyébként múlt héten lettem csak 18, szóval gyakorlatilag még a kicsi lánya vagyok és gondolom ez így is marad még egy darabig, természetes, hogy faggat, tudni akarja, hogy kivel vagyok. Nekem meg nem tetszik, hogy látom, hogy össze van zavarodva, hogy akkor most tényleg egy sráccal vagyok, ha elmegyek? Elveszíti a lányát lassan? Ezért szeretném, ha valami olyan megoldást találhatnék, amivel őket is megnyugtatom és emellett továbbra is eljárhatnék itthonról..amit ugye nem tehetnék meg, ha tudnák, hogy hova megyek..
Remélem már árnyaltabb a kép a helyzetet illetően és kevésbé leszek negatívan bírálva, mondván, hogy gyerekes vagyok.
Ja, most már tényleg minden világos...
Amúgy ne legyél már ennyire életképtelen. Mond hogy a barátnőidhez mész, vagy vásárolni, vagy fagyizni, akármit, nem olyan bonyolult ez.
Persze, ez tűnik a legegyszerűbbnek, én is először erre gondoltam, amíg nem lett napirend szerű a dolog.
Minden olyan nap, mikor elmegyek, fix időben megyek el és eddig soha nem volt olyan, hogy akárcsak heti 2x találkoztam a barátnőimmel vagy elmentem fagyizni.
No látod ezzel kellett volna kezdened, amit most leírtál, mert akkor nem kaptál volna hideget-meleget....
Ha kell neked ez a kapcsolat azzal a férfival, akkor tartsd vele a kapcsolatot, a szüleidnek meg mondhatnád azt, hogy barátnődhöz mész. Ez nem állja meg a helyét? Mivel elmúltál 18 ezért a szüleidnek már felnőttként kéne kezelnie, elsősorban arra gondolok, hogy ilyen korban már az is normális lenne, ha pasid volna. De nyilván ha ebből vita van, meg hasonlók, akkor inkább mondd a barátnőt.
Amúgy legjobb az őszinteség. Előbb utóbb úgyis lebuksz a hazugságokkal, akkor majd amiatt fognak balhézni. Szépen nyugodtan beszélj velük, mond meg nekik hogy ez van (bármi is az). Ha először ki is akadnak rajta, majd megnyugszanak. De te tényleg maradj nyugodt, ne sértődj meg ne kiabálj velük, érvelj a dolog mellett szép nyugodtan.
Ezért lenne jó, ha megmondanád mi ez, mert akkor lehet tudna neked valaki hasznos tanácsot adni.
Én is azt mondom, hogy jobb lenne beavatni őket a dologba. Előbb-utóbb meglát valaki, aki ismer, és feldob a szüleidnél. Biztos vagyok benne, hogy nem akarnak neked rosszat, ha megbizonyosodnának róla, hogy jó helyen vagy és nem érhet baj, ők is nyugodtak lennének és te sem járnál tilosban.
Mondjuk nekem az is kérdés, miért megy ebbe bele az a pasi, akivel együtt lógsz. Ha nincs mit letagadnia, vállalja fel magát magát és tisztázná a helyzetet!
Lehet, hogy tényleg tök ártatlan dologról van szó, és teljesen felesleges a sok titkolózás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!