Anyám szörnyen kiábrándító. Mit csináljak vele? Elegem van!
Alapjáraton nagyon különbözünk, máshogy gondolkodunk, érzünk. Soha nem volt felhőtlen a kapcsolatunk, de mindig igyekeztünk megoldani a problémáinkat felnőttek módjára. Vannak, hibáim elismerem, nem is kevés, nem vagyok egy főnyeremény, de Ő sem angyal és nem is minta anya.
Az utóbbi két hétben teljesen kiborítottuk egymást, de azt hiszem most telt be a pohár mind a kettőknél. 2hét sem és érettség, feszült vagyok és nekem projekt munkát kellett végeznem, amiben nagyon rátámaszkodtam. Megmondta, hogy vasárnapig fejezzem be, én nem tettem és így eldöntötte, hogy akkor tovább már ne számítsak a segítségére neki van elég dolga, Ő is vizsgázik, de majd jól megbukok, mert biztos sz*r lesz. És most már látja, hogy nekem nem való az egyetem, ne is menjek, inkább dolgozzak, mert egy hülye gyereknek az való (még jó, hogy miatta akartam tovább tanulni, de most már megerősített abban, hogy nem kell. )Ez volt az első arcon csapás. Tegnap óta állandóan felemeli a hangját velem szemben. Olyanokat vág a fejemhez, amik nagyon rosszul esnek, kezdve attól, ha nem lennék a gyereke már rég megvert volna, és alig várja már, hogy elköltözzek stb. Képes beleolvasni az üzeneteimbe, utána meg kioktatni, hogy milyen hülye vagyok, hogy még beszélgettek az exemmel( megcsalt, szakítottunk, de barátok vagyunk), és biztos szeretek megalázkodni és megakarom dugatni vele magam. Ugyan azokat a hibákat vétem el szerinte, mint Ő, és nem lesz jó életem. Reggel mikor ki akartam vele békülni, elfordult majd mondta, hogy szeret, mert a gyereke vagyok, de egy nagy csalódás vagyok számára. Ezek után mégis mit csináljak? Már ott tartok, hogy otthon sem akarok lenni, mert látom rajta az undort, meg a szánalmat, amit irántam érez.
válasza:Egy töredék az életedből....
Tanulj annyit és addig ami tőled kitelik, többnyire ez határozza meg a felnőtt korodat.
Hogy mi a nagy helyzet közted és anyád között ezt csak ti tudhatjátok igazán. Most ne próbáld ezeket a dolgokat megfejteni , első a tanulás és addig próbálj kijönni vele.
(Amúgy meg jó szakma nélkül kemény az önállóság, mellette tanulni meg szinte lehetetlen)
Talán, ha a nyugi van se kezd gyötörni magad a kapcsolatotok miatt, sokszor egy élet kevés ehhez.
Az időt veszed el ezzel a tanulástól, magadtól, anyádtól stb. ”
””Próbálj megértő lenni, és a tőled telhetőt megtenni, ha ez megvan, akkor a dolgoknak működni kell”, ha meg nem működik, akkor üdv a klubban.
válasza:Fogd fel úgy, hogy a felnőtté válás útjára léptél. A jó családi minta segíti a későbbi beilleszkedést. Nem véletlen, hogy anyának/apának mindig mindenben igaza volt-akkor is ha nem (ha nem hiszed, olvasd vissza a kommenteket.) Az ellenpólusra, a manapság divatos magazin-freudista forradalomra, mi szerint: "lázadj az ősök ellen, mert az trendi" inkább nem reagálok.
Szóval, mikor anyud durván beszól, vagy úgy érzed elutasít/sérteget stb. gondolj arra, hogy nem sokára dolgozó nő leszel, bekerülsz a munkahelyedre ahol 70%ban mindenki az idősebb generáció képviselője ergo, olyanok, mint a szüleid. Szerinted mindenki a Te lelkiállapotodat fogja majd lesni heti 40 órában? Dehogy is. Neked kell majd alkalmazkodni x számú másik emberhez. Az is csak álom, hogy elakadsz a melóban, a felettesed segítségét kéred és ő boldogan, mosolygós arccal kisegít, majd legközelebb is, egészen a végtelenségig. Esetleg ha nem vagy kész a határidős munkával, kérsz még egy hét haladékot, amit természetesen (minden esetben) meg adnak majd. Kirúgás? Ugyanmár, mire fel mikor bocsánatot kértél?
Szóval, nem megsértődni kell, hanem megérteni/megbeszélni a dolgokat és alkalmazkodni. Lehet furán hangzik, de anyud nem akar rosszat Neked.
válasza:Nem,nem érdemled meg,hogy így beszéljen veled. De az anya-lánya kapcsolat az én tapasztalatom szerint sosem az érdemekről szól.
Én 2 gyerekkel ,egy férjjel élek a saját-bár-hiteles kis panelunkban,és anyámtól hetente 2x hallgatom, hogy miben vagyok szar,miben vagyok ugyanolyan hibás/béna/buta/szerencsétlen,mint ő volt,hogy kéne csinálnom,és miért vagyok ilyen zöld (29 évesen),miért nem tanulok az ő hibájából..
Kibebaszott nehéz,már bocsánat. De egy anyám van,szóval hallgatom,szenvedek rajta 2 órát,majd túlteszem magam rajta,és mosolyogva várom legközelebb is.
tudod miért? Mert tudom,hogy szeret,és azt is tudom,hogy jót akar. De legfőképp azt tudom,h az egész megnyomorított élete miatt rosszul tanult meg szeretni. Nem tudja ,hogy kell jól jót akarni. Mert azt hiszi,hogyha ostoroz,az biztos előre visz,eszébe sem jut,hogy gyengéd ösztökéléssel lehet,hogy többre menne. Terelgetni próbál,és észre se veszi,hogy helyette inkább odabasz..
Anyukád vagdalkozik,mert bár szeretne téged is terelgetni,a saját gondjai miatt erre most nincs energiája,azt hiszi,ha keményen odavág pár erős mondatot,mintegy summázva mindazt,amit női beszélgetés alatt elmondana (exszel ne kavarj,stb. ) akkor biztos felfogod,és elgondolkodsz.
Szerintem ne bocsánatot kérj 10edjére,hanem szólj neki,h anyu, beszélni szeretnék veled a Béláról,hogy miért írtam neki,és kérlek adj tanácsot...ezzel leszereled (tanácskérés,ennek egy anya se tud ellenállni) , beszélgetést indítasz,és kikapcsolod mindkettőtöket a tanulás okozta stresszből..én ezt tenném.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!