Működik/működhet ilyen anyagi alapokon egy házasság, család? Ésszerű, vagy kiábrándító?

A szüleim így csinálják huszonegynéhány éve, és náluk működik.

Mondjuk nekem mindig természetes volt, hogy anyukám és apukám együtt veszik ki a részüket a háztartásból, és anyu előbb köpné le magát, minthogy eltartassa magát valakivel.

Nálunk így működik , nincs ezzel semmi baj.

Ez is egyfajta tisztelet a másik felé hogy nem letartatni akarom magam vele.

Az meg hogy ha az egyik fél többet keres fizessen többet a költségekbe....miért is?

Nekünk nem ment, mert olyan kellemetlen volt pl hogyha vettük valamit, akkor ez mehet-e közös kasszára, vagy inkább az enyém, mert én többet használom. Minden hónapban elszámoltunk, de volt valami vita mindig, amivel nem értettünk egyet.

Megelégeltük, és már már minden közös, nincs olyan, hogy enyém, tiéd, hanem a miénk van. Egy célért dolgozunk!

A párom 3x annyit keres, mint én, szóval akár vehetnénk úgyis, hogy én használom ki őt, de én ezt nem így érzem, és ő sem. Fiatalok vagyunk, a lakásunk megvan, és most családi házra gyűjtünk, közös a célunk, egyet akarunk. Nekünk így élni könnyebb!

Amígy csak élettársak voltunk, addig a párommal felztünk mindent, fele-fele lakbér, rezsi. a többivel mindenki maga rendelkezett. amióta házasok vagyunk és úton a baba, azóta ugyannyit teszünk a közös kasszába (a párom valamivel többet keres nálam, de nem lényegesen). A közösbe adott pénz mindkettőnknél kb. a fizetésünk bő háromnegyede, éppen annyi marad mindkettőnknek, hogy pl. abból vegyünk reggelit a munkahelyen, a férjem ebből jár focizni, én meg a barátnőkkel pár havonta sütizni. Tehát nem nagy összeg marad sajét használatra,de szerintem kell, hogy legyen egy kis saját pénz is.

A férjem nekem adja le a részét, amikor megkapja a fiozetését, én az ő részéből kifizetem a lakbért és rezsit (ez pont ennyire elég), az én ugyanekkora részemből bevásárolok, a maradékot pedig valutára váltom és a baba részére félreteszem.

Valószínű, hogy ez a rendszer változni fog amikor itt lesz a gyerek is, bár lehet, hogy ez annyira jól fog működni akkor is, hogy így marad.

Nálunk ezt közös kasszának hívjuk, mert azt a kevés összeget, amit mindenki meghagy magának, már hülyeség lenne elvenni a másiktól.