Szerintetek miért érezték jól magukat szüleink-nagyszüleink olyan házasságban, amely 30-50 évig tartott? Hogyan gondolkodhattak ők akkoriban, fiatalként?

Szóval szerinted a mai ember nem érezheti jól magát egy olyan házasságban, aminek nem válás a vége? Fejtsd már ki a véleményedet, légy szíves.

Én 19 éves lány vagyok, és igen is arra vágyom, hogy egyszer olyat találjak, akivel 30-50 évig házasok leszünk..

Nem vagyok biztos abban, hogy ez így volt.

Én pl. nem tudom, a nagyszüleim jól érezték-e magukat egymás mellett.

És az is benne van, hogy ahogy az ember öregszik, mindent megszépítenek az évek. Ha megkérdeztél volna 16 évesen, hogy szeretem-e a sulit, azt mondtam volna, hogy legszívesebben leégetném, ma meg azt, hogy imádtam, és rohadt jó volt.

"ha lesznek hullámvölgyek" -> lesznek.

Régebben szerintem is más felfogás volt a házasságról,mint manapság és hát megmondom őszintén szerintem is jobb volt az.De hosszasan tudnék erről írni.Tudom,hogy majd mindjárt jönnek akik ellentétben vannak a véleményemmel,de tartsuk tiszteletben,hogy másként gondolkodunk.

Nekem az hiányzik legjobban a régi felfogásból,hogy annó idejében házasodtak.Ma meg már minden előrébb való,mintha a házassággal vége lenne az ember életének vagy nem is tudom.:) Mindent elé raknak be (de miért?) és ezáltal nagyon tolódik,ahogy a gyermekvállalás is és szerintem ez hosszútávon nem kifizetődő,vagy nem is találom a megfelelő szót erre.

Plusz még a határozott elköteleződés,a voks az,ami még nagyon hiányzik a mai mentalitásból szerintem.

Mert akkor tudtak és akartak egymáshoz alkalmazkodni. Elviselték a másik hibáit, az asszonyok nem sértődtek meg minden ostobaságokon. Nem a szex volt a legfontosabb, hanem a család. Komolyan vették azt, hogy jóban-rosszban együtt.

A hullámvölgyeket pedig megbeszélték és megoldották.

Én 30 évig éltem együtt a férjemmel, és mindketten jól éreztük magunkat benne.