Anyám szörnyen kiábrándító. Mit csináljak vele? Elegem van!
Alapjáraton nagyon különbözünk, máshogy gondolkodunk, érzünk. Soha nem volt felhőtlen a kapcsolatunk, de mindig igyekeztünk megoldani a problémáinkat felnőttek módjára. Vannak, hibáim elismerem, nem is kevés, nem vagyok egy főnyeremény, de Ő sem angyal és nem is minta anya.
Az utóbbi két hétben teljesen kiborítottuk egymást, de azt hiszem most telt be a pohár mind a kettőknél. 2hét sem és érettség, feszült vagyok és nekem projekt munkát kellett végeznem, amiben nagyon rátámaszkodtam. Megmondta, hogy vasárnapig fejezzem be, én nem tettem és így eldöntötte, hogy akkor tovább már ne számítsak a segítségére neki van elég dolga, Ő is vizsgázik, de majd jól megbukok, mert biztos sz*r lesz. És most már látja, hogy nekem nem való az egyetem, ne is menjek, inkább dolgozzak, mert egy hülye gyereknek az való (még jó, hogy miatta akartam tovább tanulni, de most már megerősített abban, hogy nem kell. )Ez volt az első arcon csapás. Tegnap óta állandóan felemeli a hangját velem szemben. Olyanokat vág a fejemhez, amik nagyon rosszul esnek, kezdve attól, ha nem lennék a gyereke már rég megvert volna, és alig várja már, hogy elköltözzek stb. Képes beleolvasni az üzeneteimbe, utána meg kioktatni, hogy milyen hülye vagyok, hogy még beszélgettek az exemmel( megcsalt, szakítottunk, de barátok vagyunk), és biztos szeretek megalázkodni és megakarom dugatni vele magam. Ugyan azokat a hibákat vétem el szerinte, mint Ő, és nem lesz jó életem. Reggel mikor ki akartam vele békülni, elfordult majd mondta, hogy szeret, mert a gyereke vagyok, de egy nagy csalódás vagyok számára. Ezek után mégis mit csináljak? Már ott tartok, hogy otthon sem akarok lenni, mert látom rajta az undort, meg a szánalmat, amit irántam érez.
"Imádom ,amikor már a 10-20 éve leérettségizett emberek pampognak! Megnéztél te már egy írásbelit?"
Meg. És minden évben elcsodálkozom azon, hogy olyan feladatsorokon zokognak a fiatalok, hogy "az idei volt a legnehezebb!!!!", amit egy jó logikával rendelkező 8.-os gyerek meg tud legalább közepesre írni. Ha nem picsognál, hanem tennéd a dolgodat, akkor nem kellene a sz@r jegyektől félned. Te a legkevésbé sem akarod felnőtt módjára megoldani a problémáidat, te kihasználni akarod anyádat azzal a címszóval, hogy ezt neki kötelessége tűrni, mert akkor jó anya.
Nyilván hibásak vagytok mindketten, de akkor sem tett helyes dolgokat az anyád.
1. Ne az anyád/apád/tanárod/szomszédod miatt tanulj tovább, hanem saját magad és a majdani családod miatt!
2. Fiatal vagy még, gimnáziumban szerintem senki nem tanulta még meg az időbeosztást, bármennyire is szidnak, hogy elcseszted. Ez tény, de az ilyenekből majd megtanulod, hogy hogyan kell jól beosztanod az idődet.
3. Anyukád -felnőttként- segíthetett volna benne, és bár nyilván ez elsősorban a te mulasztásod, de egy kicsit ő is benne van ebben talán.
4. Nem vagyok szülő, de együtt élek lassan 10 éve a barátnőmmel, egyszerre jártunk egyetemre (nem ugyanoda), és volt, hogy egyszerre volt vizsgánk, de ha ő nem értett valamit, akkor segítettem neki, és legfeljebb este tovább maradtam fent és pótoltam a lemaradásokat. Természetesen fordítva is volt. /Szülőként hasonlóképpen fogok eljárni/
5. Szülő olyat nem vág a gyereke fejéhez, hogy neki nem való az egyetem. Óriási hiba, nagyon komoly következményekkel járhat, ha folyamatosan ilyesmik hangoznak el.
6. Beleolvasni a gyerek üzeneteibe (egy érettségiző korban lévőébe pláne!) taplóság! Ilyet nem tesz olyan ember, aki tiszteli a másikat. Egyenes út a bizalom totális elvesztéséhez.
7. Te nem ő vagy. Ha nem tetszik a saját élete, változtasson, és segítsen irányt mutatni, de ne vágja a fejedhez!
Alapvetően ahogy látom azért, bizalom van köztetek, hiszen nem kérted volna meg, hogy segítsen. Nyilván félt és törődik veled, ez is kiderül az egészből. Azt írod, hogy ő is tanul, szóval igyekszik változtatni az általa "elcseszettnek" vélt életén. Ezek mind pozitívumok, de a fenti pontokra kulturáltan, normális hangnemben hívd fel a figyelmét, és utána közösen állapodjatok meg egy kompromisszumos megoldásban. Pl. segítsen befejezni, te pedig helyette elmosogatsz vagy megfőzöl, vagy majd kikérdezed tőle az ő egyik anyagrészét.
belenéztem pár éve a matekba, ikszégyzet mínusz huszonöt egyenlő nulla. Két pontért. :)
mit nem adtam volna érte, ha ilyen nekünk is van :)))
Ohh, persze, bocsáss meg! Igazad van, jó?
Erről inkább nem vitázok tovább, mert csak felidegesítettek. Reggel odamentem hozzá, bocsánatot kérni, ő meg elutasított...
Van valakinek tanácsa ez ügyben?
Igaza van anyudnak, nem csináltál semmit akkor idd meg a levét.
Én tavaly érettségiztem volt olyan tárgy amely szóbeli tételeinek kidolgozásához előző nap este ültem neki. Anyám kiröhögött és igaza volt. (saját példa csak hogy lásd nem csak 20 éve érettségizett emberek írnak ide)
Amúgy nem értem hogy nem lehet megtanulni fél év alatt az anyagot.
Az egyetem valóban nem lesz neked való, mert ott már félévenként és tárgyanként kell több száz oldalakat bemagolni.
19/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!