Elmondjam a páromnak a gyanúmat? Engem szörnyen zavar.

Két éve vagyok a párommal, egy éve együtt élünk. Neki régen volt egy nagyon hosszú kapcsolata egy lánnyal. Igazából kb. 4-5 évig voltak együtt zavartalanul úgy igazán, mint egy pár, utána kb. ugyanennyi ideig a lány hol lelépett, hol visszajött hozzá.

Kb. 4 éve már végleg vége ennek az egésznek, a párom túl is van rajta. A csaj külföldön él a pasijával, aki körülbelül az apjával egyidős, de eltartja. Van egy fiuk is. Pontosabban a csajnak... És itt jön a gondolatom, ami csúnyán furkálja az oldalamat, és nem hagy nyugodni:

A kisfiú kb. 4 éves. Utoljára a csaj úgy érintkezett a párommal, hogy egy pár hónapot kavargattak, egy időre megint eltűnt a hölgyemény, aztán utoljára egy kéréssel fordult a páromhoz: terhes, el akarja vetetni, de nincs pénze abortuszra, és a párom adjon neki kölcsön. Megadni nem tudja, mert munkanélküli, de majd ledolgozza takarítással (a párom amúgyis bejárónőt keresett) meg egyéb házkörüli munkával. Itt már kapcsolatról meg szexről nem volt szó. A párom odaadta neki az abortusz árát, de a végén mégsem vették el a csajtól a gyereket, mert kifutott az időből jócskán, 18 hetes volt már. Így a pénz visszakerült páromhoz, és a csaj is eltűnt - végleg.

Ekkor viszont már elvileg megvolt neki ez az apjakorú pasija, elvileg ő csinálta neki a gyereket is. Elvileg.

Gyakorlatilag viszont, mivel a párommal is volt együtt akkor, simán lehet akár az övé is.

A páromat nem érdekli, a csaj nem keresi, nem kér számon rajta semmit, sosem mondta, hogy az övé lenne a kisfiú.

Soha nem akar és nem is akart a párom gyereket, és én sem. Egyszerűen nem szeretjük őket, nem lennénk jó szülők, és kész.

Szóval a lényeg, hogy felötlött bennem, hogy nem-e az övé az a gyerek, meg is kérdeztem, ő röhincsélt egyet, hogy dehogyis, legalábbis reméli, de esélytelen (tudni kell, hogy a párom már igen régóta úgy "védekezik", hogy kiveszi, szóval megszakítással, és csuda büszke magára, hogy sosem volt baj még, velem sem - naná, hiszen én gyógyszert szedek... a többiekkel meg maximum szerencséje lehetett), mert ő "vigyázott" mindig.

Ő ennyivel lerendezte, nem is érdekli tovább, de engem nem hagyott nyugodni, és összehasonlítgattam a csaj által a kisfiúról Facebook-ra feltöltött képeket a párommal, és hát eléggé kezd hasonlítani... Sokat mondjuk nem látok anyuka profiljából se, mert nem az ismerősöm, de az a 3-4 kép nekem elég gyanús...

Egyszerűen gyűlölöm a csajt is, amiért anno a párommal viselkedett (a fél város igazolja, még a valamikori barátai is a lánynak, nem csak a párom egyoldalú állításai alapján ítélkezek), és egyszerűen nem tudnám elviselni a gondolatot, hogy gyereke van tőle.

Elmondjam a páromnak, hogy én nagy hasonlóságot látok? Vagy hagyjam inkább, mert csak önzőség lenne? Végülis őt nem is érdekli, csak az én gondolataimat nem hagyja nyugodni a téma...