Elmondjam a páromnak a gyanúmat? Engem szörnyen zavar.
Két éve vagyok a párommal, egy éve együtt élünk. Neki régen volt egy nagyon hosszú kapcsolata egy lánnyal. Igazából kb. 4-5 évig voltak együtt zavartalanul úgy igazán, mint egy pár, utána kb. ugyanennyi ideig a lány hol lelépett, hol visszajött hozzá.
Kb. 4 éve már végleg vége ennek az egésznek, a párom túl is van rajta. A csaj külföldön él a pasijával, aki körülbelül az apjával egyidős, de eltartja. Van egy fiuk is. Pontosabban a csajnak... És itt jön a gondolatom, ami csúnyán furkálja az oldalamat, és nem hagy nyugodni:
A kisfiú kb. 4 éves. Utoljára a csaj úgy érintkezett a párommal, hogy egy pár hónapot kavargattak, egy időre megint eltűnt a hölgyemény, aztán utoljára egy kéréssel fordult a páromhoz: terhes, el akarja vetetni, de nincs pénze abortuszra, és a párom adjon neki kölcsön. Megadni nem tudja, mert munkanélküli, de majd ledolgozza takarítással (a párom amúgyis bejárónőt keresett) meg egyéb házkörüli munkával. Itt már kapcsolatról meg szexről nem volt szó. A párom odaadta neki az abortusz árát, de a végén mégsem vették el a csajtól a gyereket, mert kifutott az időből jócskán, 18 hetes volt már. Így a pénz visszakerült páromhoz, és a csaj is eltűnt - végleg.
Ekkor viszont már elvileg megvolt neki ez az apjakorú pasija, elvileg ő csinálta neki a gyereket is. Elvileg.
Gyakorlatilag viszont, mivel a párommal is volt együtt akkor, simán lehet akár az övé is.
A páromat nem érdekli, a csaj nem keresi, nem kér számon rajta semmit, sosem mondta, hogy az övé lenne a kisfiú.
Soha nem akar és nem is akart a párom gyereket, és én sem. Egyszerűen nem szeretjük őket, nem lennénk jó szülők, és kész.
Szóval a lényeg, hogy felötlött bennem, hogy nem-e az övé az a gyerek, meg is kérdeztem, ő röhincsélt egyet, hogy dehogyis, legalábbis reméli, de esélytelen (tudni kell, hogy a párom már igen régóta úgy "védekezik", hogy kiveszi, szóval megszakítással, és csuda büszke magára, hogy sosem volt baj még, velem sem - naná, hiszen én gyógyszert szedek... a többiekkel meg maximum szerencséje lehetett), mert ő "vigyázott" mindig.
Ő ennyivel lerendezte, nem is érdekli tovább, de engem nem hagyott nyugodni, és összehasonlítgattam a csaj által a kisfiúról Facebook-ra feltöltött képeket a párommal, és hát eléggé kezd hasonlítani... Sokat mondjuk nem látok anyuka profiljából se, mert nem az ismerősöm, de az a 3-4 kép nekem elég gyanús...
Egyszerűen gyűlölöm a csajt is, amiért anno a párommal viselkedett (a fél város igazolja, még a valamikori barátai is a lánynak, nem csak a párom egyoldalú állításai alapján ítélkezek), és egyszerűen nem tudnám elviselni a gondolatot, hogy gyereke van tőle.
Elmondjam a páromnak, hogy én nagy hasonlóságot látok? Vagy hagyjam inkább, mert csak önzőség lenne? Végülis őt nem is érdekli, csak az én gondolataimat nem hagyja nyugodni a téma...
Nem is értem mit a francot akarsz elérni az egésszel.
A párod nem kíváncsi a gyerekre, nem is akar. Anyuka hálisten nem akar apaságit, mert nem akar már semmit a párodtól. Te pedig szintén nem akarsz gyereket.
Akkor minek erőlteted a témát? Csináltatnál apaságit, hogy megnyugodjon a lelked?? Aztán most sok hasonlóságot látsz..kiderül, hogy a párodé, akkor mit csinálsz? Elhagyod, mert te nem akarod, hogy gyereke legyen attól a nőtől? Saját magadnak generálod a problémát.
Hagyjd a francba az egészet, jobb a békesség.
Belekavarnál a saját életetekbe és az övékébe is. Tönkreteszel mindenkit.
Aki normálisan válaszolt, annak köszönöm. Igazság szerint én is úgy gondolom, hogy hagyni kéne a fenébe, viszont akkor felvetődik a másik kérdés, hogy hogyan NE gondoljak erre?
A többieknek meg csak diszkréten üzenném, hogy kapják be nyugodtan a paci himbilimbijét. Normálisan is meg lehet fogalmazni, ha nincs igazam (és nyilván azért tettem fel a kérdést, mert én sem voltam biztos benne), nem kell egyből bunkónak lenni, meg személyeskedni.
Miért tűrte a párom? Mert szerette, azért. Bár az ilyen korlátoltaknak ez nem sokat mond, mivel nem képesek ilyesfajta érzelmekre.
Lehetséges.
Igazából az is lehet, hogy "csak" az anyjára hasonlít a gyerek, neki ugyanis elég hasonló arcvonásai vannak, mint a páromnak. Mindketten kékszeműek, hasonló állású szemük van, hasonló az állkapcsuk formája és az orruk alakja is...
A végén bele ne képzeld a vérfertőzést... Az is lehet, hogy testvérek, csak tagadják.. Fujj.
Beteg vagy! Lépj tovább.
Jesszus...
Nem testvérek, csak hasonlítanak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!