Anyám szörnyen kiábrándító. Mit csináljak vele? Elegem van!

Alapjáraton nagyon különbözünk, máshogy gondolkodunk, érzünk. Soha nem volt felhőtlen a kapcsolatunk, de mindig igyekeztünk megoldani a problémáinkat felnőttek módjára. Vannak, hibáim elismerem, nem is kevés, nem vagyok egy főnyeremény, de Ő sem angyal és nem is minta anya.

Az utóbbi két hétben teljesen kiborítottuk egymást, de azt hiszem most telt be a pohár mind a kettőknél. 2hét sem és érettség, feszült vagyok és nekem projekt munkát kellett végeznem, amiben nagyon rátámaszkodtam. Megmondta, hogy vasárnapig fejezzem be, én nem tettem és így eldöntötte, hogy akkor tovább már ne számítsak a segítségére neki van elég dolga, Ő is vizsgázik, de majd jól megbukok, mert biztos sz*r lesz. És most már látja, hogy nekem nem való az egyetem, ne is menjek, inkább dolgozzak, mert egy hülye gyereknek az való (még jó, hogy miatta akartam tovább tanulni, de most már megerősített abban, hogy nem kell. )Ez volt az első arcon csapás. Tegnap óta állandóan felemeli a hangját velem szemben. Olyanokat vág a fejemhez, amik nagyon rosszul esnek, kezdve attól, ha nem lennék a gyereke már rég megvert volna, és alig várja már, hogy elköltözzek stb. Képes beleolvasni az üzeneteimbe, utána meg kioktatni, hogy milyen hülye vagyok, hogy még beszélgettek az exemmel( megcsalt, szakítottunk, de barátok vagyunk), és biztos szeretek megalázkodni és megakarom dugatni vele magam. Ugyan azokat a hibákat vétem el szerinte, mint Ő, és nem lesz jó életem. Reggel mikor ki akartam vele békülni, elfordult majd mondta, hogy szeret, mert a gyereke vagyok, de egy nagy csalódás vagyok számára. Ezek után mégis mit csináljak? Már ott tartok, hogy otthon sem akarok lenni, mert látom rajta az undort, meg a szánalmat, amit irántam érez.