Anyám szörnyen kiábrándító. Mit csináljak vele? Elegem van!
Alapjáraton nagyon különbözünk, máshogy gondolkodunk, érzünk. Soha nem volt felhőtlen a kapcsolatunk, de mindig igyekeztünk megoldani a problémáinkat felnőttek módjára. Vannak, hibáim elismerem, nem is kevés, nem vagyok egy főnyeremény, de Ő sem angyal és nem is minta anya.
Az utóbbi két hétben teljesen kiborítottuk egymást, de azt hiszem most telt be a pohár mind a kettőknél. 2hét sem és érettség, feszült vagyok és nekem projekt munkát kellett végeznem, amiben nagyon rátámaszkodtam. Megmondta, hogy vasárnapig fejezzem be, én nem tettem és így eldöntötte, hogy akkor tovább már ne számítsak a segítségére neki van elég dolga, Ő is vizsgázik, de majd jól megbukok, mert biztos sz*r lesz. És most már látja, hogy nekem nem való az egyetem, ne is menjek, inkább dolgozzak, mert egy hülye gyereknek az való (még jó, hogy miatta akartam tovább tanulni, de most már megerősített abban, hogy nem kell. )Ez volt az első arcon csapás. Tegnap óta állandóan felemeli a hangját velem szemben. Olyanokat vág a fejemhez, amik nagyon rosszul esnek, kezdve attól, ha nem lennék a gyereke már rég megvert volna, és alig várja már, hogy elköltözzek stb. Képes beleolvasni az üzeneteimbe, utána meg kioktatni, hogy milyen hülye vagyok, hogy még beszélgettek az exemmel( megcsalt, szakítottunk, de barátok vagyunk), és biztos szeretek megalázkodni és megakarom dugatni vele magam. Ugyan azokat a hibákat vétem el szerinte, mint Ő, és nem lesz jó életem. Reggel mikor ki akartam vele békülni, elfordult majd mondta, hogy szeret, mert a gyereke vagyok, de egy nagy csalódás vagyok számára. Ezek után mégis mit csináljak? Már ott tartok, hogy otthon sem akarok lenni, mert látom rajta az undort, meg a szánalmat, amit irántam érez.
válasza:Úgy, hogy tanulási problémáim vannak, de már írtam, hogy erről nem akarok többet írni.
Az a baj, hogy vele szerintem már nem lehet erről beszélni. A saját problémái most legfontosabbak és ügy lezárva. Bánt, az egyébként nagyon, hogy beleolvasott az üzeneteimbe, kit tudja még mit nézett meg s mikor kezdte el. Pedig sok mindent megosztok vele... Ezentúl, hogy bízzak benne?
válasza:Kérdező!
Te milyen módon segítesz anyádnak a problémái megoldásában?
válasza:Oké, a kérdező hibázott, hogy rosszul osztotta be az idejét, nem végezte el a feladatát. Az anyja ezért neheztel rá, ez rendben is van.
De nehogy már azt mondhjátok, hogy az normális, hogy azt mondja a gyerekének, hogy úgyse végzi el az egyetemet, meg hogy hülye hozzá.
És gondolom már betöltötte a 18-at, ha most érettségizik. Nehogy már ne lehessen magánélete, mi az, hogy az anyja beleolvas az üzeneteibe? És hogy mondhat neki olyat, hogy biztos meg akarja magát dugatni az exével??? Na és ha esetleg meg akarná, ahhoz mégis mi köze az anyjának??? Jó, hogy nem r.bancozza le mindjárt a saját lányát!
Csak én érzem felháborítónak ezt a stílust és ezt a hangnemet? Anyuka nem tiszteli a gyerekét egy cseppet sem, nem hagy neki teret, szerintetek ez komolyan normális? És még a kérdezőt mondjátok el mindenféle hálátlan dögnek? Ti is így beszéltek a gyereketekkel? Kapjatok már a fejetekhez!
válasza:Mivel a legtöbb problémája a munkahelyével kapcsolatos, így sokat nem tudok neki segíteni.
Köszönöm 34-es válaszoló!
Apukámat nem érdekli. A exbarátos dolgot, ő sem díjazza, de ő legalább nem mondja azt, hogy biztos visszamegyek majd hozzá, és nem néz rám úgy mint egy véres rongyra.
válasza:Szívesen kérdező, jól felhúztam magam a válaszokon.
Nagyon szomorú, hogy majdnem mindenki szerint jogos, hogy anyád így beszél veled.
Nekem is van egy veled egykorú lányom, én sosem engedném meg magamnak ezt a stílust vele szemben. Mondjuk senki mással szemben sem.
válasza:Tanulságos volt ezt olvasni...
Annyit fűznék csak hozzá, hogy egyre inkább úgy látom, az egész pszichológia csak annak a kétes sikerű agyombonyolított kerülőútvonala, hogy egy ember odaálljon őszintén a másik ember elé és azt mondja: "Bocsánat!"
Hidd el: ez egy szempillantás alatt megoldja a saját és az embertársad minden problémáját. Kérj édesanyádtól bocsánatot (azért is, mert itt fikázod őt a GyK-n, amikor lenne hasznosabb dolgod) és folytasd a tanulást. Ennyi. Sok sikert!
válasza:Kedves kérdező!
Én azt tudom tanácsolni neked, hogy amint leérettségizel, költözz el otthonról. Sajnos édesanyád egy nagy hibát mindenképpen vét ellened: folyamatosan leértékel. S mivel nagy az esélye, hogy ezen nem fog tudni változtatni, így jobb lesz a tudatos távolságtartás tőle. Persze ezzel nem azt mondom, hogy szakítsd meg a kapcsolatot vele, hanem ne élj vele tovább egy fedél alatt. Tanulj tovább, mert biztosan képes vagy rá, hogy ezt megtedd és ne figyelj arra, amikor leértékel, csak arra, ha látod, hogy jó tanácsként mondja azt, amit. Ezt biztosan érezni fogod.
Ha látja, hogy az életed jó irányba halad, a sorozatos támadó fellépése is alább hagy majd. Sok sikert! :)
válasza:#38,
a kérdező megpróbált bocsánatot kérni.
"Reggel mikor ki akartam vele békülni, elfordult majd mondta, hogy szeret, mert a gyereke vagyok, de egy nagy csalódás vagyok számára. Ezek után mégis mit csináljak? Már ott tartok, hogy otthon sem akarok lenni, mert látom rajta az undort, meg a szánalmat, amit irántam érez."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!